Első benyomás
Többre számítottam. Most felszaggatom, széttépem az aszfaltot, lefüstölöm a gumit – gondoltam magamban. Ehelyett kapásból csalódtam. Aztán kezdtem szépen ráérezni az ízére, átgondoltam, és rájöttem, mit csinálok rosszul. Hiába lett erősebb a motor, de maximális teljesítményét jóval feljebb, csak 6500-as fordulat mellett adja le.
A legjelentőpsebb változás a robotizált automata váltó (Sensodrive) hiánya. Az rendszer olyan lassan végezte a dolgát, hogy az semmiképpen sem való egy sportos modellbe. Ehhez képest az ötsebességes kézi váltó hatalmas előrelépés, még ha nem is túlzottan precíz, sőt sok sportosság sem szorult bele.
Megdöbbentő, de a 15 lóerő plusz és az ominózus kézi váltó alkalmazása 3,4 másodpercet javított a gyorsuláson. A VTR szégyenletes 11,7 másodperces értéke, most elismerésre méltó 8,3-ra javult. Ebből több mint 2 másodperc biztosan a váltóé, a maradék a lóerő-többlet eredménye.
Taposd tövig!
5000-es fordulat alatt nagy dolgokat ne várjunk, bár a lendületes autózáshoz már így elegendő erőt csikarhatunk ki az 1,6-osból. Mivel a C2 VTS családi autónak alkalmatlan, feltehetőleg sokan fogják izomból taposni a gázpedált. 6-7 ezer körül él igazán a motor, élményekért folyamatosan ebben a magasságokban kell tartani a VTS-t. Ez nem lesz nehéz, mivel a váltó fokozatai rövidek. Egy stabil autópályás utazás ezért fárasztó lehet hatodik fokozat híján, de nem is erre való a C2 VTS. Az azonban hamar nyilvánvalvá válik, hogy a motor rendkívülien hangos magas fordulatnál, 7000-nél már a fájdalomküszöböt súrolja a motorhang.
Ideges természet
Ugyan a kerekeket olyan távolra rakták egymástól, amennyire csak lehetett, a C2 VTS mégsem szeret sokáig egyenesen menni. Alapvetően ideges típus, izeg-mozog. Bevallom emiatt a gyárilag megadott 205 km/órás végsebességet még autópályán sem szívesen próbálnám ki.
A VTS sokkal inkább a kanyargós útszakaszokra való. Élvezetesen terelhető egyik ívről a másikra a kisautó, de számolni kell azzal, hogy ilyenkor könnyen mozgásba jön a fara. Ezen az ESP, vagy némi ellenkormányzás segíthet. A C2 alapvetően azonban nem bírja a rossz utat: pattog és amilyen pici, olyan nagy erővel kezd el zörögni, főként a csomagtér környékén.
Kicsi, de nem könnyű
Ugyan a C2 ránézésre pirinyó, mégsem 800 kiló (még az 1.1-es sem), hanem közel 1100. Ez alapvetően nem tesz jót a gyorsulásnak, és rossz hatással van a fogyasztásra is. Az autóhoz illő stílusban ez akár 12 litert is jelent, városban nem hiszem, hogy 10 alá szorítható. A rövid váltó miatt autópályán sem számíthatunk sokkal kedvezőbb értékekre, mert 130-nál már több, mint 4000-et mutat a fordulatszámmérő. Ralis beütés, hogy magas fordulaton sárgán, majd pirosan villan fel egy kis lámpa, ami a váltásra figyelmeztet.
Kisautóhoz mérten elöl kényelmes a hely, és nem szokványos a négy irányban állítható kormány sem. Hátul ezzel szemben nyomorúságos körülmények fogadják az utasokat, ezen a csúsztatható üléssor is csak minimális mértékben javít. Pirinyó a csomagtér is, amelynek ajtaja két részletben nyílik.
Árban van
4 millió forint nem kevés egy kisautóért, de ennyit kérnek a C2 VTS-ért. Mindjárt kedvezőbbnek tűnik az ajánlat, ha a konkurencia, a lóerők száma és az élmény felől közelítünk. Hasonló élményautóért ennél csak többet tudunk fizetni. A Ford Fiesta ST-ért 4,5 millió körül, a jóval erősebb Renault Clio Sportért, és a Peugeot 206 RC-ért már 5 millió felett kell fizetnünk.
A modellről bővebben a megújult vezess.hu-n olvashat.
