A hangok frekvenciája 50 hertz, ezért az emberi fül számára hallhatatlanok, de ha a róluk készült felvételt gyorsítva játsszák le, akkor olyanféle hang hallható, mint egy méhraj zümmögése vagy egy zenekar hangolása.
A 2002-es év júliusa és novembere között német kutatók példátlanul tiszta hangjeleket észleltek, miközben a földrengések és a tektonikus mozgások erejének méréséhez szükséges szeizmikus jeleket rögzítettek a Déli-sarkvidék Ekstroem jégtalapzatán, az Antarktisz atlanti-óceáni partvidékén. A hangjelzés forrása után kutatva a tudósok most egy 50 kilométer hosszú, 20 kilométer széles jéghegyre bukkantak, amely nekiütközött egy víz alatti félszigetnek, és hozzá súrlódva lassan mozgott annak mentén, majd elakadt.
Mikor aztán a jéghegy szilárdan „megült” a tengerfenéken, olyanná vált, mint egy folyóból kimeredő szikla. Amikor a víz nagy nyomással átzúdul a hegybeli repedéseken és barlangjáratokon, a jéghegy énekelni kezd” – mondta el Vera Schlindwein tudós, hozzátéve: “A hang magassága változik, vagyis emelkedik és ereszkedik, úgy, mintha igazi ének szólna.”
