egyperces filmjében. Rossellini szerint az alkotás célja a tájékoztatás és a szórakoztatás.
A film a bábszínházhoz hasonló kellékekkel készült, különböző anyagból,
papírból alkották meg a rovarokat és a környezetet.
Az egyik részben a legyek intim titkait fürkészi, akiknek
alig van idejük a szexre is, annyira rövid ideig élnek. A szentjánosbogarak
magányosan lebegnek az éjszakában, miközben azt remélik, hogy a fényükkel odavonzanak
magukhoz egy partnert. A csigák annyira hermafroditák, hogy bárki elmegy a
közelükben, arra felé hajlanak, a földigiliszták pedig az úgynevezett 69
pozíciót kedvelik.
A színésznő hol a férfi, hol a női rovar (vagy más kisállat)
szerepébe bújt. Az imádkozó sáskás részben a tragikus nemet választotta: ő a
hím, akinek fejét párja leharapja az aktus közben.
Az Ingrid Bergman és Roberto Rossellini lányaként született
ötvenöt éves rendező szerint az állatok „rendkívül pornográf módon szeretkeznek”.
A bogárpornó bemutatója egyébként a Sundance Filmfesztiválon volt.
