A 2005-ben megjelent Google Earth a térképészetben valójában új
paradigmát indított el: ma bárki rákereshet a világ legtávolabbi
pontjára, számos város utcáin virtuális sétákat tehet, és lokális
információkat érhet el – mindezt a számítógépe mellől. Ez a
technológiai fejlődés sokkal többről szól, mint elsőre gondolnánk. A
szóban forgó szoftver a közösségi újmédia – más néven a Web 2.0 – egy
olyan meghatározó mérföldköve, amely nem csak az információs
társadalomban élő ember látásmódját, világról alkotott képét
változtatja meg, hanem végső soron az identitását is.
A térképek sohasem voltak mentesek az aktuális társadalmi-politikai
viszonyoktól. Két fő feladatuk a kommunikáció és a reprezentáció, s
arról is árulkodnak, hogy készítésükkor mit gondoltak az emberek a
távoli kultúrákról. Az Európában évszázadok óta használt térképeken a
középpontban mindig maga az európai földrész található.
A bárki számára hozzáférhető, s egyéni barangolásokat, látásmódokat
rögzíteni tudó digitális térkép kivette a kartográfusok kezéből az
irányítást. A világot mindenki úgy látja, ahogy akarja. A Google Earth
esetében a hatalmat sokszázezren gyakorolják egyszerre: minden egyes
térképalkotó – a legkülönfélébb információs adatbázisokkal – hatalommal
bír a térkép egyéb fogyasztói fölött. Ugyanakkor ezek a szubjektív
térképek nem állnak egymással hierarchikus viszonyban. A térképalkotás
éppúgy személyes döntés kérdése, mint a használat.
Társadalmi-politikai erővel is bír a Google Earth
A Google Maps
alkalmazások valamelyikével valós időben követhetjük végig a saját
laptopunkon az amerikai légtérben tartózkodó repülőgépek útvonalait.
A
Google Earth egyik legújabb alkalmazásával, a Sky-jal az ember egy új
territóriumba léphet be: a csillagok közé – és olyan jelenségeket
figyelhet meg a számítógépen keresztül, amelyek eddig csak
csillagászati távcsővel voltak láthatóak.
Hatással vannak a nemzeti kultúrára, nyelvre és identitásra, a
társadalmi egyenlőtlenségek, az írástudás és az analfabetizmus
alakulására, valamint nem utolsósorban a fogyasztási szokásokra és a
szabadidő szerkezetére is. Egyszerűbben: a világ mára közelebb került
az egyénhez, mint eddig bármikor, a kultúrák közötti távolságok
elmosódtak, ráadásul a felhasználó aktív résztvevővé is válhat mások
világról alkotott képének kialakításában. A Google Earth társadalmi-politikai erejét jól jelzi, hogy az amerikai
kormányzat tavaly 600 ezer dollárt költött egy San Diegó-i
haditengerészeti létesítmény átépítésére, csak mert az online
térképszoftverrel láthatóvá vált az épület horogkereszt alakú
alaprajza.
Nem kérdés, hogy egy ilyen térkép bizonyos esetekben akár
nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet. Az elmúlt hónapokban a Google
már eleget tett egyes kormányok kéréseinek, és öncenzúrázta némely
nagyfelbontású műholdfelvételét. Tavaly a palesztin hadsereg ugyanis szintén
az online térképre támaszkodott az izraeli milícia, illetve más, civil
célpontok elleni támadások előkészítésekor. Ezek az események jóval túlmutatnak
a digitális térkép pusztán információs funkcióján – holott éppenséggel
az sem elhanyagolható.
(További részleteket a Figyelő legújabb számában olvashat.)
