Agatha Christie szerint azért nem jó szerzőtárssal dolgozni, mert mindkét fél azt hiszi, hogy ő talál ki mindent, s övé minden probléma – feleannyi jogdíjért. Teljesen másképp gondolják ezt az úgynevezett wikiregények, wikinovellák létrehozói, ezeknek ugyanis éppen az a lényege, hogy minél több, egymás számára ismeretlen szerző találja ki, írja, szerkessze a művet. Az adott írásokba – az ismert internetes enciklopédia, a Wikipedia mintájára – akár regisztráció nélkül is beavatkozhatunk: szabadon folytathatjuk, kiegészíthetjük az anyagot. A nekünk nem tetsző vagy tévesnek ítélt részeket pedig azonnal ki is törölhetjük.
Kétszázötven szó
Habár korábban született már néhány, több szerző által létrehozott online irodalmi mű (fórumokon, e-mail segítségével), az első szélesebb körben is ismert wikiregény a brit Penguin kiadó ötlete alapján, a leicesteri De Monfort University támogatásával indult el 2007. február elsején. A történetbe bárki beleszólhatott; az egyetlen megkötés az volt, hogy az egyszeri hozzájárulás a szövegfolyamhoz nem lehet több 250 szónál (amit aztán persze bármennyiszer meg lehetett ismételni).
Az erre létrehozott internetes oldalon öt héten keresztül végül mintegy 1500 szerző írt meg egy kalandregényt, néhány – elsősorban az etikai szabályok betartására felügyelő – moderátor közreműködésével. A szerzők az összesített statisztika alapján 11 ezer szerkesztési műveletet, módosítást hajtottak végre. Az elkészült munka nagyjából 1000 oldalt tesz ki, ez azonban nem a regény hosszúsága, hiszen benne vannak az alternatív verziók, vagy az egyes részeket jobban kifejtő, magyarázó történetek is. Az egyik verzióban például Al Gore volt amerikai alelnök is szerepet kap.
Rajz: Tasnádi József
A Penguin – bár könyvkiadóról van szó – elejétől fogva kizárta a wikiregény megjelentetését könyv formában, ezzel mintegy azt is elismerve, hogy ilyen keretek között nem lehet magas színvonalú szépirodalmi alkotást létrehozni; a kiadó a wikiregény kapcsán mindvégig inkább a közösségi, mintsem az irodalmi jelleget hangsúlyozta.
Más a kulturális logika
Gács Anna irodalomkritikus, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének adjunktusa is úgy véli, a wikiregények esetében nem releváns a hagyományos esztétikai szempontokat felvetni, az egésznek más a kulturális logikája. A szerzők köre és a közönség itt egybeesik, s az írók a szövegalkotást itt elsősorban kollektív játéknak fogják fel. A sokszerzős műfajban hiába keressük például a hagyományos regény olyan vonásait, mint az egységes stílus vagy a koherens történetvezetés.
A kiadó új műfajt teremtett: tavaly óta ugyanis a világ különböző részein indult el több, az eredetitől kisebb-nagyobb mértékben eltérő módon készülő efféle munka. Bár a Penguin wikiregény-készítő szoftvere ingyenesen felhasználható, az újabb történetek elindítói általában megpróbálják megújítani a tartalmi és formai elemeket is.
A jelenleg is készülő francia Wikiroman például abban különbözik brit testvérétől, hogy itt a szerzők csak közvetve szólhatnak bele mások szövegébe, történetébe: a résztvevők minden írásról szavaznak, s ennek ismeretében a szerző köteles módosítani vagy akár törölni saját mondatait.
Karnevál a semmi közepén
A tavaly nyáron elindított amerikai Wikinovelt is a brit kiadó kísérlete inspirálta: ennek „előállítása” hasonlít leginkább az eredeti wikiregényéhez (bár ez esetben sem ugyanazt a szoftvert használják), ám a Wikinovel alapítója a tanulságok ismeretében megpróbálta kiküszöbölni a Penguin-regény hibáit.
„Én sokkal megfontoltabb voltam a történet előzetes tervezésénél; itt mindenki előre kialakított és egyeztetett fejezetvázlatok alapján kezdhet el írni” – mondta el a Figyelőnek Justin McLachlan, a Wikinovel főszerkesztője, aki 2007 júniusában egymaga indította el a regényt, méghozzá ezzel a mondattal: „Kempingezés közben egy fiatal fiú és a bátyja elkóboroltak a családjuktól, és egy karneválba csöppentek a semmi közepén.” Az amerikai újságíró nem egyszerűen kísérletnek szánja a közös munkát: a Penguin kiadóval ellentétben azért kezdett neki a wikiregény szándékai szerint egy évig tartó szerkesztésének, hogy azt a végén könyv formában is megjelentesse.
McLachlan a Wikinovellel párhuzamosan létrehozta a Wikiworld oldalt is, ahol bárki megírhatja saját novelláját egy megadott szereplőgárdát használva. Ez esetben nem kell a szereplőket, a köztük lévő kapcsolatot, a környezetet kitalálni: csak a történések minél jobb megírására kell koncentrálni. McLachlan szerint ugyanis egy ilyen nagy közösség által írt műveknél kell egyfajta keret, terv, amelyet a szerzők követhetnek.
Kit ölsz meg ma?
A közös történetírási láz Magyarországra is betört: 2007 októberében elindult a Wikikrimi, melynek alcíme: Kit ölsz meg ma? Ez, a többi wikitörténettel ellentétben, egészében az eredeti ingyenes szoftvert használta, viszont itt a szerzőknek, a Penguin-regénynél megismert szabályok alapján, két hónap alatt egy bűnügyi témájú írást kellett összehozniuk.
„Érdekes műfajkísérletnek szántuk: vajon sok, egymás számára ismeretlen szerző képes-e megírni egy krimit, amelyhez a krimiírók általában a befejezés pontos ismeretében kezdenek hozzá?” – számol be Heller Gábor forgatókönyvíró, a Wikikrimit elindító Krimiklub.hu könyvkiadó vezetője.
Megoszlik a szorongás
A magyar projekt nem csak a műfaj tekintetében újított, de felkért nyolc ismert írót is (Bódis Kriszta, Garaczi László, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor és Podmaniczky Szilárd), kezdjék el ők a munkát, amibe utánuk a „civilek” is bekapcsolódtak. Az olvasók jelenleg is találgathatnak, melyik rész melyik íróhoz tartozik.
Bódis Kriszta szívesen vett részt a közös írásban: „Olyan ez, mintha kommunában nevelnénk a gyerekeinket; megoszlik a szorongás, nagyobb a játék, meg az öröm.” Ugyanakkor a feltételek miatt itt a tét nagyobb. „A meglevő észjárásokhoz, elbeszélő módhoz, stílushoz, nyelvhez, karakterekhez, cselekményszövéshez és helyszínekhez alkalmazkodva kell valamit kreatívan hozzátenni, és valamit az egészhez képest megújítani.”
Nyomozás
Talán a közös krimiírás nehézségeit jelzi, hogy bár több ezren kísérték figyelemmel a wikikrimit, csak nagyjából húszan vállalkoztak arra, hogy beleszóljanak a rejtélyes pálmaházi gyilkosság utáni nyomozás alakulásába. Ennek ellenére Heller Gábor nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy évente elindítanak egy-egy újabb wikikrimit. A művek megjelentetésén csak több történet megszületése után gondolkodnak el, hiszen ezt a most elkészült novellát – a rövid terjedelem miatt – egymagában nem éri meg kiadni nyomtatásban.
Gács Anna a kollektív irodalmi produkciók számtalan új műfajának megszületésére számít, ám a wikikriminek nem jósol nagy jövőt. „Nem igazán számíthatunk arra, hogy valaha is olyan mű jön létre, amely ott fog sorakozni a polcon Agatha Christie mellett.” A jó krimi írásához ugyanis szükség van egy pontos előzetes tervre. Ennek hiánya a wikikrimin is érződött: szinte az összes szereplő meghalt a végére, mert minden szerző ki akart valakit végezni, s előfordult, hogy az áldozatot az egyikük feltámasztotta, majd egy fejezettel később másvalaki megint megölte.
