Michael Phelps: legenda a pekingi medencében

A 200 méter pillangóban természetesen világcsúccsal lett első, a magyar Cseh László előtt. Nem sokkal később már – a férfi 200 méteres gyorsváltóval – tizenegyedik aranyérmét is „zsebre tette”, s ezzel már kettővel áll a nagy trojka előtt.

Korábban ugyanis az amerikai Mark Spitz és Carl Lewis, a finn Paavo Nurmi és az orosz Larissza Latnyina szerzett kilenc-kilenc aranyérmet – Phelps a korábbi legendákat a második helyre szorította.

Sőt, az amerikai úszó épp azzal a nem titkolt tervvel érkezett Pekingbe, hogy honfitársát, az annak idején „Cápának” becézett Mark Spitzet egy másik rekordban is „átugorja”: a Baltimore-i Golyó ugyanis nyolc aranyérmet tervez a kínai helyszínen, s ezzel megdöntené Spitz 1972-es müncheni olimpiai teljesítményét. A gyorsúszó akkor hét aranyat szerzett.

^{A 200 pillangó dobogóján Cseh Lászlóval és a japán Macudával (MTI)}

Minden kezdet nehéz

Phelps egyszer már belevágta fejszéjét – ám Athénban nem jött össze a bravúr. 200 méter gyorson a szintén fenomenális ausztrál Ian Thorpe kemény diónak bizonyult, Phelps csak harmadik lett a döntőben, s ezzel odalett a lehetőség – ám így is nyert hat aranyat, amivel ámulatba ejtette a világot.

Már akkor a szakértől nagy többsége minden idők legjobb úszójának titulálta a gyermekkorában az úszást orvosi tanácsra elkezdő csillagot. A kezdet nem volt a legkecsegtetőbb. Szülei – a rendőr Fred és a tanítónő Debbie 1994-ben elváltak, s a hiperaktivitással (ADHD) küszködő fiúcskát az orvos tanácsára édesanyja sportolásra ösztökélte.

Az ifjú Michael mit tehetett mást, követte a rendszeresen uszodába járó nővéreit, Whitneyt és Hilaryt.

A már-már sztahanovista ifjú rövid időn belül korosztálya legjobbja lett – tízévesen már nemzeti rekordok fűződtek a nevéhez, s előmenetele olyan gyorsnak bizonyult, hogy a 2000-es sydney-i olimpiára is nevezték.

Bár érmet nem nyert, alig 15 évesen ötödik lett a 200 méteres pillangón. Első kiugró sikerét is 2000-ben érte el: ősszel 15 évesen és 9 hónaposan megdöntötte a 200 pillangó világcsúcsát, s ezzel ő lett a legfiatalabb úszó világrekorder.

^{Phelps és Thorpe az athéni 200 gyors céljában (Getty)}

A Phelps-Thorpe vetélkedés

Beindult a verkli. A fukuokai világbajnokságon ő volt az egyik nagy esélyes – be is váltotta az ígéreteket – s 2004-ig tovább fejlődött; az athéni olimpiára érkezvén már legalább akkora hírneve volt, mint az ausztrál Thorpedónak, Ian Thorpe-nak.

Kettejük első összecsapását – a 200 méter gyorson – az ausztrál nyerte, ám Phelps a 4×200 méteres váltóban visszavágott (nem úsztak együtt: Phelps kezdett, Thorpe pedig befejező volt).

Az athéni olimpiát követő „kilengés” – alkoholos állapotban kétszer is elkapták egy autó kormányánál -, majd az azt követő rá kirótt társadalmi munka jót tett az eredményeitől kissé elszállt úszónak.

A 2007-es melbourne-i világbajnokságon egy beérett, komoly fiatalember ért el hét (!) aranyérmet – csak azért nem lett nyolc, mert a 4×100-as csapat hibázott a váltásnál, s ezért kizárták -, s ezzel túlszárnyalta a Fukuokában és manchesterben hatot-hatot besöprő Thorpe-ot, illetve beállította a világcsúcsot.

^{Óriásplakát Pekingben: mindenki eltörpül mellette (MTI)}

Meglesz-e a nyolc?

Bár Thorpe 2004-ben elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki is megdönthesse Spitz rekordját, 2008-ban már Phelps egyik szurkolójaként kommentálta az amerikai esélyeit: úgy vélte, egyedül a fáradtság lehet az a tényező, ami megakadályozza a nagy kísérletet. Tény, hogy Pekingben a zseniális amerikain látszanak a túlhajszoltság jelei: a 200 méter pillangón Cseh László igencsak megközelítette – igaz, így is világcsúcs lett a vége.

Ám függetlenül attól, hogy Phelps megdönti-e, avagy sem Spitz kolosszális csúcsát, immár beírta magát a történelembe. Nem csupán imponáló teljesítményével, hanem szimpatikus nyilatkozataival, a vetélytársakat is méltató megállapításaival. A pekingi uszodában újabb legenda született.

Az olimpia új jelképe

Jacques Rogge szerint Phelps az olimpia játékok új jelképéve vált. Az amerikai úszót a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke hatalmas sportembernek nevezte, akinek ott a helye az olimpikonok panteonjában. A belga sportdiplomata szerint az olimpiai mozgalomnak szüksége van ilyen kiemelkedő sportolókra, mint az összesen már 11 olimpiai bajnok címnél tartó Phelps, csúcskísérlete pedig azért hasznos, mert felkelti a sportrajongók érdeklődését, így az olimpia még jobban középpontba kerülnek.