A felperesek szerint a tervezett atomerőmű eredeti, 1986-os építési engedélye kiadásakor nem vették megfelelően figyelembe a reaktorok környezetre gyakorolt hatásait. Az erőmű tervei 1986 óta komoly átalakulásokon estek át, s ezért a törvény szerint teljes körű környezeti hatásvizsgálatot kellett volna lefolytatni.
A hivatalos szervek már 2004-ben jelezték, hogy a már meglévő 1-es és 2-es mohi blokkok biztonsági rendszereinek mindössze a 30 százalékát lehet az új projekthez igazítani – véli a Za Matku Zem (az Anyaföldért) szervezet vezetője. Azóta az üzemeltető Szlovák Villamos Művek, illetve annak többségi tulajdonosa, az olasz ENEL – aminek a legnagyobb részvényese az olasz állam – még több változtatást eszközölt. Ez azt jelenti, hogy a törvény szerint teljes környezeti hatásvizsgálatot kellett volna megrendelni – teszi hozzá Pavol Siroky.
A mohi atomerőmű (forrás: MTI)
A bírósági beadványt 21 szlovák és 11 külföldi szervezet jegyzi, valamint 86 magánszemély, köztük 78 szlovák, akiknek mintegy negyede Mohi környékén él. A külföldi panaszosok többsége a Szlovákiával határos országokból való. Ők a határokon átívelő környezeti hatásokról szóló Espoo-i Egyezményre hivatkozva érvelnek amellett, hogy joguk van részt venni az atomerőmű építésének engedélyezésében.
A Mohiban lévő atomerőmű közelebb van Budapesthez, mint a paksi, s hasonló régi, szovjet típusú blokkok üzemelnek ott is, jócskán elöregedőben. Bármi történik is egy atomerőműben, arról a közvéleménynek joga van tudni, mivel az esetleges nemkívánatos hatásokat is mindannyian megszenvedjük. Környezeti hatásvizsgálatot pedig az EU-ban minden egyes nagyobb beruházáshoz le kell folytatni – fogalmaz Rohonyi Péter, a Greenpeace Magyarország energiakampányosa.”
