Majdnem szüzet és meséket hoz a mozinyuszi

A maga módján mesei a 27 idegen igen című romantikus vígjáték, ijesztőbb a Földrengések zongorahangolója című szürreális mese. A hétköznapi emberek problémáival foglalkozik az angol Hallam Foe és a török Takva – Az istenfélő Muharrem.

Majdnem szűz

Egyértelműen két ember filmje a Majdnem szűz: a rendező-író mesteré, Bacsó Péteré és tanítványáé (a felfedezettjéé), a Cabiriai (Giulietta Massina) külső és bel-azonosságokat mutató Ubrankovics Júliáé. Utóbbi tartja törékeny vállán előbbit, és lejátszik a színről mindenkit, és csak simogatja a rendező ősz haját, aki – érzésünk szerint – szomorúbb, komorabb, mint valaha (azért néhány viccet is írt a filmbe), miszerint jól van, no, lesz jobb, bízz és reménykedj.

Majdnem szűz

Mi bízunk és reménykedünk tehát, mint a főszereplő, Árva Boróka (Ubrankovics). Aki a tizennyolcadik születésnapján az otthonteremtési segélyként kapott másfél millióval szerelme – János (Hujber Ferenc) – oldalán az egyik előkelő pesti szállodában akar eltölteni néhány napot, úgymond, végre „emberhez méltón”. A paradicsomi állapot persze hamar véget ér, a pénz gyorsan elfogy. Ekkor – János rábeszélésére – Boróka szobára megy a szintén a hotelben lakó, korosodó, gáláns úriemberrel (Lukács Sándor), aki a lány karjaiban (szív-) rohamot kap.

Boróka Jánoshoz költözik. A közterület-felügyelő srác könnyű fizetés-kiegészítésnek gondolja, hogy áruba bocsássa a szeretetre szomjas lányt. Még a kuncsaftokat is házhoz hozza. Egészen addig zajlik ez így, amíg Ronaldó (Kaszás Gergő), a strici egy Harley-Davidson motort nem ad Borókáért cserébe. Ronaldó az erdő szélére állítja ki lányt, sok „vevőt” remélve. A „majdnem szűz” sok borzalmat él át (például: török kamionosok „lerohanása”), amíg végül betelik a pohár, és meglép. Egy lottózóba betérve találkozik először Móriccal (Tóth Attila), a kirakat-rendezővel, akit a sors csakhamar újra az útjába sodor, amikor épp a strici elől menekül. Mivel Borókának nincs hová mennie, Móric az otthonába fogadja. Mindkettőjük sorsában változást hoz, amikor a fiú az interneten rátalál egy tanfolyamra, ami éppen olyan „bohókás kis kurvák” számára kínál uniós támogatással marketing-menedzseri képzést, mint amilyen Boróka…

27 idegen igen

A 2006-os Step Up rendezőnője, Anne Fletcher maradt a kétes értékű szórakozató, „romantikus” filmeknél. Az elején tudjuk, melyik fiúval bútorozik össze a főhősnő, a végcsókig azonban akad sok – tréfás – bonyodalom. Annyi a különbség, hogy most kurrensebb színészek álltak a kamerák elé, mert azt mondhatta nekik az ügynökük, hogy drágám, egy szív-meleg, olykor szirupos komédia csak jót tesz a karrierednek. Nos, nem. Nem tesz jót.

27 idegen igen

Katherine Heiglnek (Apám, a hős, Grace klinika, Felkoppintva) az esküvőszervezői Jane története határozottan nem tesz jót, folyton Jennifer Lopez és a Szeretném, ha szeretnél – meg az ő Matthew McConaughey-ja – jut eszünkbe, különösképpen, hogy ott írtak valamiféle konfliktuskezdeményt, míg itt nem. Meg felötlik bennünk az Oltári nő, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Minden olyan mozi, ahol aljas (pénz- és karriervágyó) újságíró fiú/lány kóstolja be az ártatlan másik nembelit, de aztán kiderül, hogy szereti (Váratlan örökség, A kismenő, Pokolba a szerelemmel stb.). Itt az újságírót a Bűbáj hercege, James Marsden alakítja, Heigl pedig maga a megírandó sztorit és az érzelmek – vonzó – tárgyát. Mert míg Jane miközben rendbe teszi mások életét, a magáét nem tudja. Igaz, azért húgának és főnökének is szépen bekavar…

Tanács randizóknak: aki a kandírozott gyümölccsel turbózott műpezsgőt szereti, válassza ezt a filmet. Aki azonban inkább igazi eperre és igazi italra vágyik, ne tegye.

Horton

A Grincs – aki, mint tudjuk, ellopja a karácsonyt – meg a Macska a kalapban után itt van, íme egy másik dr. Seuss-teremtmény, Horton, az elefánt (az eredetiben Jim Carrey hangjával). A böhömnagy ormányos rádöbben a világ viszonylagosságára, amikor egy szösznyi parányban egész kis városkát talál: a Ki-falva nevű települést (polgármesterrel: akit az eredetiben Steve Carrell hangja szólaltat meg).

Horton

Horton összebarátkozik Ki-falva első emberével (akinek kilencvenhat lánya és egy fia van, fürdőszobája meg egy sem). Szükség is van a barátságukra. Akadnak ugyanis jó néhányan, akik elpusztítanák a porszemet: egy kölykétől nehezen megváló kenguru és szövetségese, Vlad, a keselyű egyszerre tör a porszem és Horton elveszejtésére. Bizony, a dzsungelben egy pont sincs biztonságban. Hát még egy olyan „nagy pötty”, mint egy elefánt.

Ok most nincs az aggodalomra, a Jégkorszakot jegyző Blue Sky stúdió rendezői gondoskodnak arról, hogy mindenkinek jó legyen. A kicsi élvezze a rajzokat, sztorit és a tanulságot, a nagy meg örüljön, hogy a kicsinek jó. Meg támogatást találjon a mélyfizikai magyarázatokban (káoszelmélet, filozófiai eszmefuttatások). És egy kicsit ő is megigazuljon. Hiszen ez már csak a jól sikerült mesék adománya. Ez pedig egy jól sikerült mese.

—-A Spiderwick-króikák, Földrengések zongorahangolója, Hallam Foe, Takva—-

A Spiderwick-krónikák

Az operatőrből (Deed bíró, Fodrászok) lett rendező (Bajos csajok, Ha igaz volna…), Mark Waters a tengerentúli sikeres mesekönyv-széria (Spiderwick-krónikák) alapján írott a forgatókönyvből dolgozott. A nagyjából az első mesét feldolgozó első filmben a családfőt nélkülöző Grace família – Jared és ikerbátyja, Simon, nővérük, Mallory és édesanyjuk – New Yorkból egy elhagyatott, erdei, ósdi házba költözik, ami déd-nagybátyjuké, Athur Spiderwické volt. Hamarosan fura dolgok kezdenek történni az ódon lakban… Koboldok, manók, tündérek és óriások alakítják az életüket – és a világ sorsát.

A Spiderwick krónikák

Ugyan messzemenőkig nem gondoljuk tökéletesnek ezt az adaptációt, de az Ébredő sötétség fájó egyszerűségéhez és Az arany iránytű fájó túlbonyolításához képest egy arányaiban jól eltalált mese bájolhat el bennünket. Ha hagyjuk. Márpedig miért ne hagynánk. S tulajdonképpen azt sem bánjuk, hogy az igényes mesekönyv-feldolgozásnak valószínűleg lesz még (több) folytatása. Legyen.

Földrengések zongorahangolója

A Quay fivérek – Timothy és Stephen – misztikus, hátborzongató, és sajátságos mesei világába kalandozhatunk, az argentin író, Adolfo Bioy Casares Morel találmánya című kisprózája nyomán. Igaz, a végeredmény sokkal inkább emlékeztet Verne Gyula Várkastély a Kárpátokban című kalandregényére.

Földrengések zongorahangolója

A történet főhősnője Malvina, a hírneves operaénekesnő (Amira Casar), akit esküvője előestéjén rabol el a megszállott Doktor – Emmanuel – Droz (Gottfried John), és a vadregényes (azaz: ijesztő) Kárpátokba hurcolja. A szenvedélyes (kábult agyú) doktorelme eldugott kastélyában különös muzsikáló automatákat fabrikál, amikhez egy mit sem sejtő ifjú zongorahangoló (Thomas Schmieder) segítségét kéri.

Ám amikor a fiatalember tudomást szerez arról, hogy a doktor egy ördögi opera előadását tervezi, úgy dönt, megmenti tőle a szépséges Malvinát. Különleges film, speciális élmény, kár volna kihagyni. Még ha nem is minden perce tökéletes.

Hallam Foe

A tavalyi berlini filmfesztiváli győztes hozzánk is elért. A skót-angol David Mackenzie (Young Adam) ezúttal egy fél-felnőtt fiatalemberről mesél. Hallam Foe (Jamie Bell) egy 17 éves kamaszlegény. Képtelen magát túltenni anyja öngyilkosságán, meggyőződése, hogy mostohaanyjának (Sophia Myles) köze van a halálához. Gyanakvása szinte kémkedéssé fajul, folyamatosan hallgatózik és leskelődik az apja (Ciarán Hinds) és új felesége után.

Hallam Foe

Amikor helyzete a szülői házban tarthatatlanná válik, Edinburgh-ba utazik. Az utcán sétálva találkozik egy gyönyörű nővel (Claire Forlani), akit azonnal követni kezd, és akiről kiderül, hogy egy hotelban dolgozik. Hallam munkát vállal a szállodában, csakhogy Kate közelében lehessen. Ám úgy látszik, a kémkedés szokásává vált, és éjszakáit a háztetőkön töltve a lány után leselkedik.

Gyorsan szögezzük le: itt nem a „vérszag” kapja a hangsúlyt, mint a Disturbiában, a fókusz a kisember felnőtté válására helyeződik. Izgalmakat ehhez képest keressünk és várjunk. Azonban nem kell félnünk: nem afféle „köldöknézős” darabhoz van szerencsénk.

Takva – Az istenfélő Muharrem

A legfiatalabb, „mindössze” ezernégyszáz éves világvallás, az iszlám elkötelezett híve Muharrem (Erkan Can), a halk szavú isztambuli férfi, aki mindenesként szorgalmasan serénykedik – ha kell, kávét főz, seper, netán könyvel – Ali úrnál (Settar Tanriögen), de leginkább az jellemzi, hogy a szigorú vallási elvek szerint tölti a hétköznapjait, az ünnepieket meg pláne. A lelkiismeretes, önmegtartóztató, becsületes Muharrem felkelti a sejk (Meray Ülgen) figyelmét, aki új feladattal bízza meg, a hitközösség számláit kell vezetnie, és közben annak tulajdonainak bérleti díjait kell beszednie.

Takva – Az istenfélő Muharrem

Özer Kiziltan rendező filmjében a jelen, a XXI. század kihívásaival (főleg: pénz és nők) konfrontálódó nagyvárosi szentembert jeleníti meg, akit a muzulmán vallásnak a VII. század óta gyakorlatilag változatlan miliője hat át és határoz meg, és azt mondja, könnyűnek találtatik. Muharrem legalábbis enged az ördög, szerintünk: csupán a mai világ csábításának, és élni kezd. (Más kérdés, hogyan. A visszatérő erotikus álmok, a hirtelen jött hatalom és a státuszszimbólumok – mobiltelefon, sofőrös nagyautó – szinte értelemszerűen vezetnek a könnyelmű bűnhöz, a csaláshoz.) Aztán meg rosszul érzi magát. Na, ja.

Muharremnek nincsen teste, azazhogy legszívesebben eltagadná, hogy van, ám tudjuk, hogy a lélek súlyát (nagyságát) az is mutatja, miként bánik a testtel. A szándékoltan egyszerű (néha bizony: gyatra) filmes eszközökkel ábrázoló Kiziltan filmje nem tud megérinteni minket, főhőse kínlódását, ambivalenciáját nem érezzük a magunkénak.