Minden megállapodás létrejött, csak technikai részletkérdések maradtak hátra – derült ki ma reggel a Kossuth Rádióban, ahol Orbán Viktor miniszterelnök adott interjút. Összesen négy földgáztározóról van szó és arról a szerződésről, amely az oroszországi gáz importálását szabályozza, vagyis a jövőben Magyarország fog tárgyalni az oroszokkal arról, mennyi gázt hoz be, milyen ütemezésben és mennyiért. (Ennek tükrében nem csoda, hogy intenzíven barátkozik a kormány az oroszokkal.)
Fotó: MTI / Rosta Tibor
Arra a műsorvezetői felvetésre, hogy a lapok 800 millió euró körüli vételárról cikkeztek, Orbán Viktor azt válaszolta: “Nem irreális, amit ön mond.” Ez forintban körülbelül 235 milliárdos összeg, tehát feleannyi, mint amennyibe a Mol tulajdonrészének megvásárlása került. Korábban elemzők azt becsülték: akár 2 milliárd euróba is kerülhet az ügylet.
Paks bővítését adhatnánk az olcsóbb gázért?
Megismételte azt is, amit korábban Moszkvában mondott, amely szerint bár sok szálon kötődünk a nyugathoz, Oroszország második legfontosabb gazdasági partnerünk, ezért fontos a jó viszony Moszkvával.
Magyarország elementáris érdeke, hogy jó viszonyban és szoros együttműködésben legyen Oroszországgal, Moszkvának pedig hasznos az uniós tag Magyarországgal való jó kapcsolat – hangsúlyozta a kormányfő. A magyar kormány bátorítja Oroszország magyarországi befektetéseit, szeretné megtartani a két ország közötti energetikai együttműködést, és az energiarendszer bővítésében is számít Oroszországra – tette hozzá. A legfontosabb kérdések egyike az orosz gáz, illetve az is, hogy hol tároljuk ezt – mondta.
Ki az erősebb?
Nagy kérdés persze, hogy – barátság és szimpátia ide vagy oda – sikerül-e a közvetlen tárgyalásban jobb árat kialkudni Magyarország számára, mint amit az E.ON tudott kínálni. Az E.ON ugyanis két év tárgyalás után a Financial Times tudósítása szerint pont tavaly kapott az oroszoktól jelentős kedvezményt hosszú távú vásárlásaira. (A szerződést még nem írták alá.)
Fotó: MTI / Varga György
Ráadásul könnyen lehet, hogy már a korábbi ár is egészen jó volt, hiszen az E.ON-Gazprom barátság híresen mély, közös vállalkozásaik vannak más országokban, s az E.ON még részvényese is a Gazpromnak.
Még az is kiderülhet, hogy a tranzakcióval az E.ON jár igazán jól, hiszen a német cég már jó ideje igyekszik kivonulni kockázatosabb kelet-európai befektetéseiből, s Magyarország a szabályozói környezet hektikussága miatt mindenképpen ide sorolódik.
Vesszük, de miből?
Ám egyelőre nagy kérdés, hogy ezt pontosan miből is fizeti majd ki a kormány. Egy texasi elemzőcég, a Stratfor korábban azt mondta: jó esély van rá, hogy a 2009-es IMF-keretből hívna le ehhez forrásokat a kormány. (A Nemzetgazdasági Minisztérium válaszait várjuk kérdéseinkre.)
Ha így járna el, akkor legalább nem egy az egyben az idei költségvetési hiányt terhelné, hanem “csak” az államadósságot növelné. Ez azért lehet egy megfontolandó szempont, mert azon túl, hogy minden évben veszteséges a költségvetés, az állam a kiadások és a bevételek összehangolásával is küzd, mint ahogy ezt a Magyar Államkincstár betétgyűjtésre való felkéréséből is következtetni lehet.
