A mérnöki visszafejtést leginkább a rendhagyó, nem sík és szabályos felületekkel határolt, úgynevezett “szabad formájú testek” modellezésére alkalmazzák. A számítógépes reprezentációt #<#készítő "visszafejtő mérnökök" egy óriási adathalmazból indulnak ki, amelyet általában a testről lézerszkennerrel letapogatott pontok alkotnak. Egy-egy tárgy esetében több millió pontról van szó; a tervezők ezeket a szkennelés után egy háromdimenziós koordinátarendszerben helyezik el. Az adatokat úgy kell értelmezniük, hogy végül valósághű geometriai modellt kapjanak, ehhez viszont bonyolult matematikai algoritmusok alkalmazására van szükség. A különböző ponthalmazokból először egyszerűbb felületeket szerkesztenek, amelyeket végül a kívánt bonyolult formává simítanak össze - ez lehet egy karosszériaelem, fejre illeszkedő sisak, de akár egy amputált végtag ellendarabja is, például egy műláb is.
