Felborzolta a kedélyeket

Amerikában, hogy George W. Bush elnök közel egy hónapos szabadságra vonult vissza texasi farmjára. #<#Honfitársai azért vették rossz néven a hosszúra nyúló lazítást, mert ők évente átlagosan 12-14 napot töltenek távol a munkától. Ez pedig az Egyesült Államok egyik nagy versenyelőnye az öreg kontinenssel szemben, ahol a hozzávetőlegesen 30 nap szabadság mellett számos munkaszüneti nap is megkönnyíti a munkavállalók helyzetét. Magyarország az Európai Unióba tart, így várhatóan az elkövetkező években nálunk is nőni fog a nem munkával töltött idő. Az elmúlt években pünkösd és mindenszentek bevezetésével már meg is indult a munkanapok számának fogyatkozása. Egy újabb munkaszüneti napot vélhetően minden ellenkezés nélkül elfogadnának munkáltatók és munkavállalók, ám a hirtelen jött miniszterelnöki ötlet augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napjának munkaszünetté nyilvánításáról számos kérdést vet fel. Miért pont ezt, az amúgy Magyarországon mérsékelt érdeklődést kiváltó egyházi ünnepet szemelték ki? A szakszervezetek véleménye szerint december 24-e – amelyet már amúgy is évek óta lecsúsztatnak a vállalatoknál – sokkal inkább egybeesne az érintettek igényeivel. További kérdés, a már meglévő ünnepnapoknak milyen módon szereznek érvényt, hogy valóban munkaszünet legyen a jeles napokon: leálljanak a pénztárgépek a kereskedelemben, megálljanak a daruk és betonkeverők az építkezéseknél, elhallgassanak az éjjel-nappal hívható call-centerek. És egyáltalán, van-e fogalma arról az ország politikai vezetésének, hogy mit szeretnének maguk a munkavállalók: többet dolgozni több pénzért, vagy inkább több munkaszüneti napot? A munkaidőalap csökkentése – bár kétségtelenül fontos ügy – a magyar versenyszférában nincs napirenden. A magyar munkavállaló általában szívesen dolgozik többet több pénzért. Vagyis a további szabadnapok a legtöbb cégnél nem azt jelentik majd, hogy a munkavállaló többet pihenhet – s ha akar, ünnepelhet -, hanem, hogy több lesz a túlórapénze. Az eltelt három évben a kabinet sokszor jelét adta, hogy nem tartja sokra az érdekegyeztetés intézményének magyarországi működését. Ebben akár még igaza is lehetne, de a legrosszabb egyeztetés is jobb az egyoldalú kommunikációnál.