Hivatalosan csak a minimálbéren volt bejelentve a régi, jó nevű taxivállalat tipikus alkalmazottja. A különféle ügyeskedésekkel persze napról napra, hónapról hónapra sikerült annyit összerakosgatnia, ami elég volt a menetrendszerűen érkező számlák kifizetéséhez. Annyit keresett, amenynyi jattból összejött, vagy amennyit a kikapcsolt taxiórával lefutott fuvarok fizettek.
LEROBBANVA. A Főtaxi gépkocsivezetői azonban július 30-a után valószínűleg ennek a bizonytalan jövedelemforrásnak is búcsút mondhatnak. A nagy múltú taxitársaság ugyanis a június elején papírra vetett elképzelések szerint felszámolja hagyományos taxiüzletágát. Márpedig ha ez így lesz, akkor 194 – jobbára csak a taxizáshoz értő – gépkocsivezetőnek kell választania a munkanélküliség vagy a vállalkozóvá válás között. További 16 egyéb területen dolgozó főtaxisnak pedig még ennyi sem marad. A taxis zsargonban pepitaoroszlán néven emlegetett Főtaxinak évek óta rosszul megy a szekere. A társaság rendre veszteségesen gazdálkodik. A részvénytársaság adatai 1999 végén csaknem 386 millió forintos, 2000 decemberében pedig 193 millió forintos negatív eredményt mutattak (lásd a grafikont). Sokáig úgy tűnt, a jobb időkre váró Főtaxi egy darabig még együtt tud élni a veszteségekkel. Néhány hete azonban kiderült, hogy mégsem. A hivatalos feljegyzések tanúsága szerint a cég vezetése 2001. június 5-én “a hagyományos taxi mint üzemeltetési rendszer teljes felszámolása mellett döntött”. A magyarázatok szerint a lépést az indokolja, hogy a gazdaságosságot célzó intézkedések ellenére az üzletág veszteségeit nem sikerült felszámolni. A hagyományos rendszerben működtetett, tehát bejelentett alkalmazottak által vezetett taxik tavaly 183 millió forint veszteséget termeltek. Az idei első negyedév mérlege pedig 44 millió forintos, az alaptevékenységből származó mínuszt mutat.
Az elképzelések szerint a hagyományos taxiüzletág bezárásával július végén a Főtaxi összesen 210 munkatársától válik meg. Ezzel a becslések szerint a társaság mintegy 74 millió forintnyi költségtől mentesül, s maga mögött hagyhatja a veszteségeit is. Már persze akkor, ha a lépésre valóban sor kerül. Az utolsó hírek szerint ugyanis elképzelhető, hogy az alaptevékenység eredetileg egy lépésben tervezett megszüntetésére több lépcsőben kerül majd sor. A Főtaxi meglévő saját gépkocsijainak munkába küldéséhez ugyanis átmenetileg 60-70 gépkocsivezetőre még szükség lesz.
A taxis társaság állományában lévő gépkocsivezetők persze úgy tartják: az esetleges haladék valójában nem oszt, nem szoroz. A lényeg, hogy előbb-utóbb mindannyiuknak mennie kell. Ráadásul a munkahelyüktől való búcsúzás körülményei sem ígérkeznek igazán kellemesnek. A Főtaxi igazgatóságának az üzletág bezárásáról szóló döntése meglehetősen homályosan fogalmaz azzal kapcsolatban, mire számíthatnak az utcára kerülő taxisok.
LEHETŐSÉG. Nem sok jót ígér például, hogy Garamszegi Miklós, a Főtaxi vezérigazgatója a társaságnál tervezett változásokról nem kíván szót váltani “erőszakos” újságírókkal. Holott első körben nem is azt kellene megmagyaráznia, miért is fújt visszavonulót az eredményei alapján kiöregedettnek látszó pepitaoroszlán. Ennél érdekesebb, miként szeretné megőrizni a társaság a problémái ellenére máig meglévő piacvezető pozícióját. A vezérigazgató aláírásával ellátott dokumentumokból mindenesetre a főállásban taxizók iránti empátia olvasható ki.
A társaság vezetése a kényszerből távozó dolgozók számára lehetőséget szeretne biztosítani arra, hogy a jövőben a Főtaxi égisze alatt mint képviseletes, illetve bérletes rendszerben dolgozó szerződéses partnerek tevékenykedjenek tovább. A jövőbeni együttműködés részleteit illetően azonban a dokumentum nem sokat mond. Mint készítői írják, a társaság “a körülményekhez és a lehetőségekhez képest opciót nyújt azon munkavállalóknak, akik meg akarják vásárolni az általuk üzemeltetett gépkocsikat”. A nem éppen vidám taxisok ezzel szemben arról beszélnek: a lényeg valójában az, hogy miután leszurkolták a Főtaxinál szokásos 30 ezer forint körüli havidíjat a taxióráért, az URH rádióért, valamint a diszpécserközpont szolgáltatásaiért, az utcán és a drosztokon továbbra is a Főtaxi hírnevét öregbítsék.
ADÓHÁTRÁNY. A Főtaxi hagyományos taxi üzletágának bezárásáról szóló hírek szakmai körökben megdöbbenést váltottak ki. Sokan úgy gondolják, a menedzsment által elhatározott lépésnek akkor sem szabadna bekövetkeznie, ha a társaság gazdálkodási számai erre látszólag indokot is szolgáltatnak. A szakértők szerint a helyes lépés a működést befolyásoló szabályok átalakításáért való harc lenne. A szinte kizárólag vállalkozókkal dolgozó, alkalmazott gépkocsivezetőket nem foglalkoztató, lényegében fuvarszervező irodaként működő taxitársaságoknál is tudják, hogy a jelenlegi piacon nem azonosak a versenyfeltételek. Elég csupán arra gondolni, hogy a szabott kilométerdíjak mellett a cégként működő taxitársaságok az általános forgalmi adó fizetésének kötelezettsége miatt hátrányban vannak az egyéni vállalkozóként dolgozó taxisokkal szemben. Míg ugyanis a céges taxis áfával együtt kérhet 200 forintot kilométerenként utasától, az éves adóbevallások tanúsága szerint 3 millió forintnál többnyire kevesebbet kereső taxis vállalkozók díját nem terheli az áfa. Mivel a megrendelők az áfát nem számolhatják el, számukra mindegy, hogy céges taxit hívnak, vagy vállalkozóit. Ha viszont az áfa elszámolható lenne, az áfás számlát adó céges taxik – azaz akár a Főtaxi hamarosan leépítésre kerülő gépkocsijai is – népszerűbbé válhatnának az üzleti megrendelők körében.
