Több tízmillió forintos bevételre számít az idén a cége által kidoligozott technológia alkalmazásából Basa János fotográfus, a Digital Fotó Labor Kft. ügyvezetője. Az innováció megvalósítása közben a fejlesztők – Basa János és Gyenis Ákos elektromérnök – abból a feltételezésből indultak ki, hogy mind az amatőr, mind a profi fotósok hamarosan csak digitális fényképezőgépet használnak majd, méghozzá úgy, hogy a felvételeiket továbbra is papírképen akarják látni. “Biztosak vagyunk abban, hogy a digitális technika felváltja a filmet, de abban is, hogy a papírkép iránti igény megmarad” – mondja Basa.
váltás közben. “Ha a kép digitális hordozóra kerül, és a végeredményről igazi fotót akarunk, akkor innen az egyetlen kijárat a levilágítás – magyarázza a fotós -, ezért kezdtünk saját levilágító berendezések fejlesztésébe.” A munka sikerrel járt: a cég az utóbbi években tökéletesített berendezéseivel április végén a Magyar Innovációs Nagydíj díjazottjai közt szerepelt. Az ügyvezető szerint ebben az “igazi durranás” az, hogy ezekkel a levilágítókkal lakossági fotószolgáltatást tesznek lehetővé. Basa szerint az analóg-digitális váltás a fotográfiában kissé lassúbb ugyan, mint arra számítani lehetett, ám úgy véli, nem kérdés, hogy a levilágítók hamarosan uralni fogják a piacot. “Egy-két éven belül, de három év múlva biztosan minden fotószolgáltatónak be kell szereznie ilyen berendezést, máskülönben tönkremegy.” Ami az olcsóbb és egyre elterjedtebb “fotóminőségű” nyomtatókat illeti, ezekről Basa János úgy hiszi, hosszú távon nem jelentenek igazi konkurenciát: ő a printereket a nyomdai és a fotószakmai eszközök közé betüremkedő terméknek tartja, amelyek egyik terület minőségi elvárásainak sem tesznek eleget, ráadásul üzemeltetésük rendkívül drága. Mivel a cég továbbra is a hagyományos fényképben látja a jövőt, saját gépeikre alapozva országos hálózat kiépítését tervezik. Laborjaikban a bevitt digitális hordozókról – CD, flopi, zip drive, flashcard (memóriakártya) – papírképet készítenének. A Digital Fotó Labor májusban nyitotta meg első vidéki digitális fotószolgáltató üzletét Pécsett, ezt pedig hamarosan újabbak követik majd. A pécsi laborból évi 8 millió forintos bevételre számítanak, a budapesti üzlet pedig – a 2000 második felében elért 25 millió forint alapján – várhatóan több mint 50 milliót hoz.
Szkenner a fényképezőgépben A digitális, fényérzékelő csipeken alapuló fotózás az amatőr fényképezésben ma már egyértelműen versenyképes technológia, a profi alkalmazásokban azonban minőségben még nem éri utol a hagyományos analóg módszert. A digitális képek ugyanis csak egy bizonyos mérethatárig nagyíthatók; e fölött apró kockák formájában már láthatóvá válik a kép alkotóegysége, a pixel. A mai fényérzékelő csipek (CCD-k) érzékenysége egyelőre nem éri a filmre vitt emulzióét, ezért nagyméretű reklámfotók, óriásplakátok fényképezésre még általában filmet használnak a fotósok. A digitális módszerek azonban annyi előnyt kínálnak – gyo rs kezelhetőség, biztonságos tárolhatóság, másolhatóság -, hogy a fényképészek áthidaló megoldásokat keresnek. Ilyenek az úgynevezett szkenner rendszerű fotóhátfalak, amelyben a fényképezőgép optikájára letapogatót illesztenek; ez soronként olvasva beszkenneli az objektív elé helyezett tárgyakat. Így filmes – akár óriásplakátnyi – felbontás érhető el, a kapott digitális kép “mérete” a készülék beállításaitól függően elérheti a 40 megabyte-ot is. Mivel azonban egyetlen kép készítése percekig is eltarthat, a készülékek csupán tárgyfotózásra jó; a téma máskülönben bemozdulna.
Kereskedelmi forgalomban számos szkennerhátfal kapható, a Digital Fotó Kft. a Fabi Kft.-vel együttműködve saját hátfalat szerkesztett, amely feleanynyiba kerül, mint más cégek – például az amerikai Dicomed vagy a holland Fraseore – hasonló termékei. Basa János örül, hogy annak idején ők is beruháztak a drága hátfalakba. “Bár biztosak voltunk abban, hogy e rendszerek ára rövid időn belül látványosan csökken, azt is tudjuk, hogy a drága gépekkel szerezhető felhasználási tapasztalat minden pénzt megér” – mondja Basa János.
jobbat csináltak. A hálózathoz szükséges levilágítók és a hozzájuk tartozó szoftverrendszer fejlesztésében kulcsszerepet játszott Gyenis Ákos villamosmérnök, aki az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet volt munkatársaként már gyakorlatot szerzett a professzionális levilágítók tervezésében. A mérnök tavaly egy londoni digitális fotótechnikai expón darabokra szedette szét a gépeket a kiállítókkal – amit azok egyébként nagyon szívesen megtettek -, és a látottak után határozta el: ő ezeknél jobbat és olcsóbbat fejleszt. A Basa Jánossal és különböző cégekkel együttműködésben végzett munkájának eredménye egy nagyobb és kisebb levilágító berendezés. Ezek a gépek ugyanazt a fotóminőséget képesek előállítani, mint a náluk jóval drágább amerikai, vagy japán termékek, és fontos erényük, hogy bármilyen fotópapírral megbirkóznak. A fényképet eredményező eljárás ugyanis a képet kezelő szoftverrel az összes létező fotópapír paramétereihez hozzáigazítható. “Így nem fordul elő, hogy a gép csupán meghatározott típusú fotópapírra nyomtat, ami gyakran megesik a drága nyugati levilágítóknál” – mondja Basa.
A piacon jelen lévő hasonló tudású eszközök ára mérettől függően 30-100 millió forint, amelynél a Digital Fotó olcsóbban árusítaná kisebb gépét. Az árkülönbség korábban a Kodak szakértőinek figyelmét is felkeltette. A tárgyalások során felmerült, hogy saját márkanevükön forgalmaznák a Digital Fotó által gyártott gépeket, igaz konkrét megállapodás nem született az ügyben. A Digital Fotónál azonban nem tervezik levilágítóik sorozatgyártását, s nem futnak a gyártást finanszírozó befektetők után sem. Mint mondják, ők elsősorban fotográfusok, akik inkább a know-how értékesítésének lehetőségeit keresik, távolabbi terveik szerint pedig előbb országos, majd nemzetközi fotólevilágító franchise-rendszert építenének ki. Becsléseik szerint a magyar piac 20 ilyen gépet képes felvenni, ám a laborok a digitális fotótechnika elterjedése miatt gazdaságosan üzemeltethetők.
