A különböző sáskafajok a Közel-Keleten, Afrikában, vagy Ázsiában óriási károkat okoznak a mezőgazdaságban#<#, s máig rejtély, mi indítja arra ezeket a rovarokat, hogy időnként végeláthatatlan haddá verődve minden ehetőt lelegeljenek. Brit rovarászok, úgy tűnik, megtalálták a választ a kérdésre: a kártékony csoportosulást szerintük a sáskák lábának ingerlése váltja ki. Az Oxford University kutatói a laboratóriumban nevelt rovaregyedek lábát - az izmos ugrólábat - ecsettel ingerelték, és így sikerült előcsalogatniuk belőlük a szunnyadó birkaösztönt. A fizikai stimulus hatására a ízeltlábúak szabályos sáskahaddá szerveződtek és rajzani kezdtek. Más testtájak, például a csápok, a potroh, vagy a szájszervek cirógatása nem okozott hasonló viselkedésmódosulást.
A vándorsáskák – a rajzás szezonjának kivételével – általában magányosan élnek. A kutatók úgy vélik, a sorscsapásként jelentkező csoportosulási és vándorlási hajlamot végső soron környezeti tényezők – mondjuk a szárazság, vagy a táplálékforrások kimerülése – váltják ki, ám ennek közvetítéséhez mechanikai ingerre van szükség. Ez lehet a vakarózás, egészen pontosan a lábakon levő finom kitinszőrök ingerlése.
Amennyiben pedig sikerül azonosítani azokat az ingerületátvivő-molekulákat, amelyek a rovarok idegrendszerében az öningerlés folyamán felszabadulnak, akár a sáskajárást megelőző vegyületek és új növényvédő szerek kifejlesztésére is lehetőség nyílhat.
