– adta ki a jelszót tavaly a Dunaferr Fidesz-kormány által pozícióba helyezett vezetése. E cél azonban több okból sem sikerült.#<# Legfőképp azért nem, mert az idő túl rövid volt: alig több, mint egy év telt el a régi vezetés menesztése, és Faragó Csaba Dunaferr-elnök múlt pénteki lemondása között. A titkosszolgálati múlttal rendelkező Faragó ezúttal jól taktikázott. Nem várta meg, hogy felállítsák székéből. Befolyásos szocialista képviselők ugyanis már a múlt hét közepén egyértelművé tették: újra Horváth Istvánt, a társaság korábbi vezetőjét látnák szívesen a Dunaferr elnökeként. A mintegy 80 kisebb-nagyobb szatellit cégből álló, még talán a mindenkori vezetők számára sem egykönnyen átlátható vállalatcsoport Fideszhez kötődő vezetőinek azért sem sikerülhetett javítani a helyzeten, mert többéves „hajtóvadászat” után kerültek posztjukra. A helycserés támadás után azonban a régi vezetők nem csupán végkielégítésüket, de a Dunaferrt felszínen tartó, sőt 2000-ben komoly nyereséget is termelő ismereteiket és kapcsolatrendszerüket is magukkal vitték Dunaújvárosból. Tény, hogy a korábbi vagyonkezelői rendszer (az Acél XXI. Kft. szerződése) sem volt ellentmondásmentes. Annak idején 60 milliárd forintos állami vagyon és 200 milliárd forinthoz közelítő árbevétel felett kapott teljhatalmat – és nyereség esetén sikerdíjat – az MSZP-közelinek tartott vezetői kör. Ám ők akkor stabilizálták a társaság helyzetét, míg most többmilliárdos veszteségről, csőd közeli helyzetről beszélnek Dunaújvárosban. Egyelőre nyitott kérdés, hogy az újra lehetőséghez jutó Horváth vezette menedzsment mennyire lesz képes az acélipari világválság idején felszínen tartani a korszerűtlen, s az olcsó ázsiai és dél-amerikai konkurenciánál jóval költségesebben termelő kohászati üzemet. Az új vezetés kezére játszhat, hogy a külügyi tárca védelmi intézkedéseket készül bevezetni a Nyugat-Európából kiszoruló olcsó acéltermékek importja ellen. Így is félő azonban, hogy a marakodó érdekcsoportok között a Dunaferr-sztorinak nyertese nemigen lesz. Persze nem mindegy, hogy az ország mennyit veszít.
