Jóllehet, annak idején elhangzott, hogy “az Európai Unión kívül is van élet”, Magyarországon a mai napig az a nagy többség véleménye: az EU-n belül jobb sors vár ránk, mintha a kívülmaradást választanánk. Az uniós tagság politikai és gazdasági stabilitást, tágabb piacokat, nemzetközi téren nagyobb lehetőségeket és pénzügyi támogatásban is megnyilvánuló szolidaritást ígér az új tagállamoknak.
ELŐZETES ELŐNYÖK. Az előnyök közül többet már jelenleg is élvezünk, pedig még át sem léptük Európa elitklubjának küszöbét. Az eredmények jelentős része – gondoljunk csak a külföldi tőkebefektetésekre vagy a vámmentes kereskedelemre – közvetlenül összefügg az uniós csatlakozás perspektívájával. A magyar politikai és gazdasági reformokat valójában már egy évtizede az EU-tagságra való felkészülés céljának rendelik alá. Éppen ezért valószínűleg nagyot fognak csalódni azok, akik a belépéstől mintegy varázsütésre látványos változásokat várnak.
Ezért a látszat ellenére közel sem csak a felvételi tárgyalásokon dől el, hogy Magyarország milyen feltételekkel kerül be az unióba és ott milyen lesz számára az élet. “A tárgyalás csak a jéghegy csúcsa” – mutatott rá a minap Günter Verheugen, az unió bővítési biztosa is. Sokak szemében a siker egyetlen vagy legfontosabb mércéje a tárgyalásokon, hogy mennyi engedményt, értsd átmeneti időszakot sikerül kicsikarni Brüsszeltől. Miközben egyes területeken – így a külföldiek földvásárlásánál – valóban komoly gazdasági érdekek forognak kockán, máshol az átmeneti könynyítés előnyei korántsem ennyire egyértelműek. A cigaretták EU-ban engedélyezettnél magasabb kátránytartalmának 5 évvel való meghoszszabbítása kapóra jöhet a dohánygyártónak, a fogyasztók egészségét azonban aligha szolgálja.
A csatlakozási tárgyalás diplomaták szerint lényegében két különálló rendszer összeillesztéséről szól, ahol a “sablon” az uniós joganyag. A mostani bővítési “kirakójáték” nehézségi fokát jól mutatja, hogy – az Európai Bizottság számításai szerint – a 12 tagjelölt ország összesen 510 esetben szeretett volna eltérni a közösségi vívmányoktól. A tizenkettek egyedül az agrárszektornál 340 átmeneti kérelmet jeleztek. Martonyi János volt külügyminiszter szerint az eddigi tárgyalások során a magyar kérelmek harmadát fogadta el eredeti formájában az EU, harmadát csak részben vagy módosítva. Az igények további egyharmadát elutasították a tizenötök, vagy a kormány visszavonta azokat. Ez a mérleg azonban a kérések eltérő súlya miatt természetesen nem adhat hű képet a tárgyalási eredményekről.
Még nyitott magyar fejezetekAUDIOVIZUÁLIS POLITIKA.
A fejezet lezárásához “mindössze” a magyar médiatörvény módosítása hiányzik. Ezt évek óta meggátolta, hogy a parlamenti pártok nem jutottak egyezségre a médiakuratóriumok összetételének ügyében. Most talán lesz előrelépés az ügyben.
MEZŐGAZDASÁG. A jelenlegi tizenötök a mai közvetlen agrártámogatásoknak csupán a 25 százalékát ítélnék meg a frissen csatlakozó országok gazdái számára, és ez a megkülönböztetés csak egy 10 éves átmeneti időszak után szűnne meg teljesen. Ez a gyakorlat magyar megítélés szerint éppen az EU alapelveivel lenne ellentétes, hiszen a magyarországi termelők így versenyhátrányba kerülnének.
VERSENYJOG. Brüsszel és Budapest megegyezését az akadályozza, hogy az EU azt szeretné, ha Magyarország már a csatlakozás előtt, de legkésőbb annak időpontjában eltörölné a befektetőknek nyújtott adókedvezményeket, hazánk részéről viszont erre változatlanul nem mutatkozik hajlandóság. A jelenlegi gyakorlat szerint a befektetők 10 milliárd forintos invesztíció fölött 10 évre mentesülnek a társasági adó megfizetése alól.
REGIONÁLIS POLITIKA. Az unió a jelenlegi elképzelések szerint megkülönböztetné a régi és az új tagországok régióit: az utóbbiak feleannyi támogatást kapnának az elmaradt térségeket felzárkóztató strukturális alapokból, mint a mai tagországok rászorulónak minősített térségei. Ebbe a csatlakozók természetesen nem nyugszanak bele. Az elosztható torta viszont aligha nő, mivel a jelenlegi szegényebb tagországok továbbra is ragaszkodnak a támogatások eddigi szintjéhez, miközben a gazdagabbak sem akarnak többet befizetni a közös kaszszába.
KÖLTSÉGVETÉS. Az új tagoknak a csatlakozás után azonnal a rájuk eső költségvetési befizetések 100 százalékát kellene teljesíteniük, miközben a nekik járó támogatások egészét csak többéves átmenet után kapnák meg. Brüsszel ennek ellensúlyozására – és a nemzeti büdzsék egyensúlyban tartására – költségvetési visszatérítéseket ígér.
SZŰK SÁVBAN. Valószínűleg lehetetlen dologra vállalkozik, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy az eddigi tárgyalások során hatékonyan sikerült-e védelmezni a magyar érdekeket. Mivel a lassan négy éve tartó tárgyalássorozat eleve az uniós normák átvételéről szól, a tagjelöltek mozgástere lényegében arra korlátozódott, hogy néhány éves haladékot harcoljanak ki ott, ahol a közösségi joganyag (az acquis) azonnali alkalmazása előreláthatóan komoly érvágást jelentett volna. Ez az esetek többségében sikerült is azokon a területeken, ahol a kérelem nem sértett fontos uniós, tagállami vagy ágazati érdekeket. A kivételek közé tartozik a Malév piaci védelmének meghosszabbítására vonatkozó kérelem elutasítása, bár nyugat-európai szakemberek kezdettől fogva vitatták, hogy a korai liberalizáció rosszat tenne a magyar légitársaságnak.
Nagyobb kudarcoktól azért sem kellett tartaniuk a tagjelölteknek, mert a felvételi tárgyalásokba előre be van programozva, hogy ne boruljon fel az egyensúly az érdekek között. “A tárgyalások az EU szempontjából közöttünk és “jövőbeni közöttünk” folynak” – mutatott rá a jelenségre Graham Avery, a téma egyik elismert brit szakértője. Az uniós tizenötök elsősorban azokban a kérdésekben tanúsítottak rugalmasságot, ahol – mint a környezetvédelemben – a közösségi normák bevezetése rövid távon túlzott anyagi terhekkel járna, vagy súlyos szociális és politikai feszültségekhez vezetne. Az unió az Európai Bizottság javaslatára kifejezetten ebből a megfontolásból engedélyezte néhány tagjelöltnek, hogy csak többéves átmenet után emeljék a kötelezően előírt szintre a cigaretták jövedéki adóját, illetve a távhőszolgáltatásnál ideiglenesen fenntarthassák az alacsonyabb áfakulcsot.
Azt, hogy az egyes fejezeteknél milyen alkuk köttettek, döntő mértékben befolyásolta az unió bővítési és tárgyalási stratégiája. Az EU az 1999. decemberi helsinki csúcson egyértelműen elmozdult a nagy létszámú kibővítés irányába, ami azután a differenciálás elvének állandó hangoztatása ellenére politikai és gyakorlatias okokból a mindenki számára egységes megoldások keresésére ösztönözte. Az egyes témakörök megvitatására féléves menetrendeket rögzítő tárgyalási útiterv pedig a lehetséges alkucsomagok körét is behatárolta. A folyamat egy olyan sakkpartihoz hasonlítható, amelynek során a két játékos szép sorjában letisztítja a táblát és a végjátékra már csak néhány bábujuk marad.
KULCSFEJEZETEK. Egy évvel ezelőtt a tárgyalási menetrend miatt a négy alapszabadságról (személyek, tőke, áruk és szolgáltatások szabad áramlása) szóló fejezet párba állítása logikusabbnak tűnt, mint a földkérdés összekapcsolása a közvetlen agrárkifizetésekkel, amelyekről a dolgok jelenlegi állása szerint csak ősszel lesz hivatalos ajánlata az EU-nak. Mivel minden félév tárgyalásainak eredményei valahol tükröződnek a soros elnökséget lezáró csúcsok bővítési nyilatkozataiban, jó okkal feltételezhető, hogy tavaly júniusban Göteborgban a tizenötökből nehezebben lehetett volna kipréselni a csatlakozási menetrendet, ha előtte éppen az elsők között hazánk nem zár le olyan kulcsfejezeteket, mint a szabad munkavállalás és a tőke szabad áramlása.
Magyarországon eddig a legnagyobb visszhangja a külföldiek földvásárlásáról kötött alkunak volt, amely Lengyelország kivételével lényegében megegyezik más tagjelöltek által elért kompromisszummal. Csak a jövő ad majd választ arra, hogy az előző kormány – miként azt utódja vélelmezi – nagy kockázatot vállalt-e, amikor beleegyezett, hogy külföldi jogi és természetes személyek a kért 10 helyett csak 7 évig legyenek eltiltva a magyar termőföldek megvásárlásától, és az unió egyéni mezőgazdasági vállalkozói 3 éves magyarországi tartózkodás után tulajdonjogot szerezhessenek a földre. Sokakban él a gyanú, hogy a szabad munkavállaláshoz hasonlóan (ahol az unió tagállamai élhetnek a korlátozás lehetőségével) a földügy is inkább a mai politikai helyzetben bír különleges jelentőséggel, és 7 év múlva már nem lesz fejfájásra okot adó probléma.
A magyar csatlakozás szempontjából legnagyobb téttel bíró pénzügyi fejezetek tárgyalása viszont még hátravan. A közös mezőgazdasági, továbbá a regionális politika a teljes EU-költségvetés 80 százalékát teszi ki. Ezért a tárgyalások végső mérlegét döntően befolyásolja majd, hogy a két fenti területen milyen feltételekkel sikerül megállapodni. A játékszabályok itt sem hagynak túlzottan nagy mozgásteret a tagjelölteknek: reális szükségleteik és az egyenlő bánásmód helyett a jelenlegi tagállamok szűkös adakozókedve határozza meg a tagság közvetlen pénzügyi hozadékát. Ám, ha kevesebb manna is lesz a vártnál, anyagilag így is megéri majd a csatlakozás. Elvileg már az első évben a jelenlegi uniós támogatás (körülbelül 220 millió euró) közel négyszeresét fordíthatná például Magyarország a hazai régiók fejlesztésére. Magyar szakértők szerint ugyanakkor reális veszély, hogy – ha csak a költségvetési befizetéseknél nem kapunk könnyítést – a tagság első évében akár 500 millió euróval is romlik az egyenleg a belépés előtti utolsó esztendőhöz (2003-hoz) képest.
A magyar mezőgazdaságnak összességében a közvetlen kifizetésekről folytatott tárgyalások számunkra kedvezőtlen alakulása esetén sem kellene félárbocra eresztenie a zászlót. Egyes alágazatok ugyanakkor kétségkívül jobban járnak majd másoknál. A hazánknak járó közvetlen jövedelemtámogatások 90 százalékára jogosult gabonatermelők például magyar szakértők szerint is tisztességes kvótaajánlatot kaptak az Európai Bizottságtól. A tejtermeléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó gazdáknak már kevésbé ígér Kánaánt az unió közös agrárpolitikája. Ebben az is szerepet játszik, hogy a jelenlegi tagállamok a saját termékeiknek keresnek piacot keleten.
Mi fékezheti a bővítést?A SZÉLSŐJOBB TÉRNYERÉSE.
A közelmúltban Nyugat-Európa több államában is előretörtek a választásokon a szélsőjobboldali populista erők, amelyek az európai integráció – és Brüsszel “túlhatalma” – ellen tiltakozva az unió könnyen sebezhető pontjaként támadják a bővítést. Az idegengyűlölő tendenciákat meglovagolva az olcsó keleti munkaerő beözönlésével riogatnak.
ÍR NÉPSZAVAZÁS NIZZÁRÓL. Az írek tavaly júliusban egy referendumon már nemet mondtak a nizzai szerződésre, amely pedig egy sor, a bővítéshez szükséges reformot is tartalmaz. Ha ősszel másodjára is elutasítják a szerződést, az komoly gondokat okozhat a bővítésben, a nizzai reformok nélkül ugyanis az unió intézményei “működésképtelenné” válnának, ha a tagok köre tíz újabb országgal bővül.
CIPRUS. Az ország görögök lakta felének csatlakozását továbbra is meggátolhatja a sziget robbanásveszélyes kettéosztottsága, annak ellenére, hogy Brüsszel immár hivatalosan is tagjelöltté nyilvánította Törökországot, igaz a tárgyalásokat még nem kezdte meg vele.
A TAGÁLLAMOK MEGOSZTOTTSÁGA. Elsősorban a közvetlen agrárkifizetések kérdésében nézetkülönbségek vannak a tizenötök között, mivel nem tudnak megegyezni az ezzel járó pénzügyi terhek elosztásáról.
EGYEDI PROBLÉMÁK. Több, “országra szabott” probléma is gátolhatja a bővítést. Csehország esetében például a Benes-dekrétumok körül újra fellángolt vita borzolja a brüsszeli kedélyeket, Szlovákia felvételének pedig az lehet az akadálya, ha az őszi választások után a populista exminiszterelnök, Vladimír Meciar esetleg ismét kormányra kerül.
ELHÚZÓDÓ RATIFIKÁCIÓ. Még ha sikerül is 2002 végéig lezárni a bővítési tárgyalásokat és jövő év március-áprilisában aláírni a csatlakozási megállapodásokat, az esztendőből fennmaradó 8-9 hónap kevésnek bizonyulhat a tagállamokban a ratifikáció lebonyolítására. Ez esetben lehetetlen a 2004. január elsejei belépés.
A jelek szerint a 7 hazai régió mindegyike jogosult lesz a legszegényebb térségeknek járó támogatásra, igaz, átmenetileg jóval szerényebb egy főre jutó segéllyel kell beérniük, mint a régi tagországok hasonló helyzetű térségeinek. A tapasztalatok szerint egyetlen tagország sem képes maradéktalanul felhasználni az odaígért regionális támogatásokat. Ezért a magyar térségek és a hazai államigazgatás ügyességén, szakmai hozzáértésén is múlik majd, hogy mennyi fejlesztési pénzt hoz a konyhára a tagság.
A már kemény piaci viszonyok között működő pénzügyi-banki szektor, az autóipar és az élelmiszeripar kivételével a nemzetgazdaság túlnyomó részében mélyreható változásokat generál majd az uniós tagság – legalábbis erre a következtetésre jutott nemrégiben a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya (Figyelő, 2002/21. szám). Más, a szabad versenytől eddig megkímélt ágazatok és teljesen vagy részben állami tulajdonban levő monopóliumok körül nagyot fordulhat a világ. A szabályozói környezet változása és a piaci szabad versenyre való áttérés elsősorban a távközlésben, a postai szolgáltatásoknál és az energiaszektorban érezteti majd hatását.
OLTALMI VITA. A komoly pénzügyi érdekek miatt a felvételi tárgyalásokon eddig a gyógyszerek szabadalmának kérdése bizonyult az egyik legkeményebb diónak. A közösségi jog az automatikusan járó 20 éven túl további 5 év kiegészítő oltalmat (kizárólagos forgalmi jogot) biztosít az újonnan szabadalmaztatott “eredeti” (innovatív) gyógyszerekre, amelyek ára akár háromszorosa is lehet a Magyarországon elterjedt generikus készítményekének. A legnagyobb vita arról folyt, hogy az ország milyen visszamenőlegességgel alkalmazza a kiegészítő oltalmat. A teljes körű visszamenőlegesség, amely mondjuk az 1985-óta magyar piacon lévő külföldi gyógyszerekre is kiterjedne, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének becslései szerint 110-120 milliárd forintos többletköltséggel járt volna a társadalombiztosítás és a betegek számára. A kompromisszum, amely 2000. január elsejénél húzta meg a visszamenőlegesség határát, a magyar főtárgyaló szerint így is mintegy 32 milliárd forintos pluszköltséggel jár majd.
A közlekedési fejezetről folytatott tárgyalások nagy nyertesének is nevezhetnénk a Magyar Államvasutakat, amely 2006 végéig kapott haladékot az EU-tól arra, hogy felkészüljön az éles versenyre. Bár kezdettől fogva megoszlottak a vélemények arról, hogy a magyar belföldi közúti árufuvarozóknak valóban szükségük van-e ideiglenes védelemre, az olcsó keleti konkurenciától tartó unió megoldotta ezt a dilemmát, amikor felajánlotta, hogy a belföldi, úgynevezett kabotázs piacon mindkét fél kölcsönös korlátozást vezessen be. A nemzetközi árufuvarozásban ellenben nem lesz semmiféle megszorítás. A Malév számára viszont, mint említettük, a csatlakozástól véget ér az édes élet: az EU nem ment bele a piacnyitás késleltetésébe, aminek vélhetően az utasok látják majd hasznát.
LAKOSSÁGI ELŐNYÖK. Az uniós tagsággal együtt járó magasabb fogyasztó- és környezetvédelmi standardokból az egész lakosság profitálhat. Egy Brüsszelben publikált tanulmány szerint a környezetvédelmi normák alkalmazása révén a tagjelölt országokban 2010-ig 15-34 ezer korai elhalálozás lesz megelőzhető, a légzőszervi betegségben szenvedők száma pedig 43-180 ezerrel csökkenhet. Szakértők úgy vélik, a tisztább levegőnek köszönhetően a térség több államában magasabb termésátlagra lehet számítani a búza esetében. A jelentés szerint sorrendben Lengyelország, Törökország, Csehország, Románia és Magyarország látja majd leginkább előnyét a körülbelül 300 “zöldrendelet” és irányelv végrehajtásának.
A környezetvédelmi fejezet tárgyalása során a magyar fél végül négy területen kapott átmeneti könnyítést, amit az acquis átvételének rendkívül magas költségei indokoltak. A leghosszabb, 2015-ig tartó átmeneti időszakot a 15 ezer lakosnál kisebb települések szennyvíz-elvezetésének, csatornázásának európai megoldására kaptuk.
Az adózási fejezetről szóló tárgyalásokon elért megállapodások ugyancsak közvetlenül érintik majd a lakosság jelentős részét. Magyarország 2007 végéig fenntarthatja a jelenlegi, 12 százalékos kedvezményes áfakulcsot az éttermi díjszabásnál, a közétkeztetésnél, továbbá a fűtőanyagok és a távhőszolgáltatás esetében. Az uniós előírások azonnali alkalmazása esetén 25 százalékos forgalmi adóval kellett volna terhelni a fent említett szolgáltatásokat. A dohányosok viszont valószínűleg nem foglalják imájukba az előző kormány “nevét”, bár az az egyik utolsó lépéseként még kezdeményezte Brüsszelnél, hogy – Szlovákiához hasonlóan – mégse kelljen a legkurrensebb cigarettamárkák jövedéki adóját a kiskereskedelmi ár 57 százalékára felemelni. Magyarország ugyanis, az Európai Bizottság elismerését kiváltva, eredetileg nem kért haladékot a dohányosoknak, akár azt is vállalva, hogy a taggá válást követően kétszeresére drágul majd a cigaretta.
Mérlegen a csatlakozás
A csatlakozás teljes előny-hátrány mérlegét szinte lehetetlen megvonni. Ami ugyanis makroszinten előny, az ágazati, illetve vállalati szinten akár hátrányként is jelentkezhet (de ugyanez igaz fordítva is). Íme mégis néhány szempont, ki járhat jól, és ki rosszul.
GAZDASÁGI KERETFELTÉTELEK. A tőkebefektetések és a vámmentes kereskedelem előnyét már ma is élvezzük. A várható csatlakozás nyomán Magyarország a működő és a portfólió tőke kedvelt célpontja volt az elmúlt évtizedben.
PÉNZÜGYI SZALDÓ. Fontos, bár nem kizárólagos komponens a csatlakozás mérlegében, hogy miként alakul az uniós költségvetésből ideáramló, illetve oda befizetendő összegek egyenlege. A csatlakozás első évében Magyarország mintegy 800 millió eurót fordíthat a régiók fejlesztésére. Ez a tagság legelején kevés lehet a magyar szempontból pozitív szaldóhoz, ha az unió nem egyezik bele a költségvetési befizetések késleltetésébe. Hosszabb távon nem kérdés, hogy hazánk nettó haszonélvező lesz.
KÖZLEKEDÉS. Egyes közlekedési alágazatok a csatlakozás vesztesei lehetnek. Ilyenek a belföldi piacon működő és eddig a versenytől védett fuvarozó cégek, valamint a nehéz pénzügyi helyzetben lévő, a csatlakozás után teljes versenyre kényszerített Malév. A MÁV-nak azonban 2006-ig még lesz ideje felkészülni a piaci versenyre.
KÖRNYEZET- ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM. Az uniós tagsággal együtt járó magasabb standardokból a lakosság egésze profitál majd. Ráadásul, az unió átmeneti könynyítéseket adott, így a sok százmilliárdot felemésztő “zöldprogram” megvalósítása fokozatosan, az ország és a vállalatok teherbíró képességének megfelelően megy majd végbe.
ADÓZÁS. A kedvezményes áfakulcsok 2007 végéig megmaradnak az éttermi díjszabás, a közétkeztetés, a fűtőanyagok és a távhő-szolgáltatás esetében. Kérdéses a cigaretta jövedéki adójának felemelése 57 százalékra.
AGRÁRIUM. A közvetlen kifizetések esetében nem várható az uniós álláspont “felpuhulása”, a kvóta-megállapodások azonban némileg ellensúlyozhatják ezt. A gabonatermelők várhatóan jól járnak majd, ám ugyanez nem mondható el a tejtermelőkről és a szarvasmarha-tenyésztőkről.
GYÓGYSZERKASSZA. Az innovatív gyógyszergyártók termékeinek szabadalmaira vonatkozó kiegészítő oltalom 32 milliárd forinttal terheli meg a hazai gyógyszerkasszát.
ENERGIASZEKTOR. Az energiaszektorban várható dereguláció és liberalizáció alaposan átalakíthatja az ágazaton belüli erőviszonyokat.
