Okozott döccenőt a kormányváltás a testület számára?
– A Vám- és Pénzügyőrség jogszabályokban rögzített technológiai rend szerint működik, és hajtja végre feladatait. A működésbe nem szólt bele sem a kampány, sem a kormányváltás. Hozzáteszem, bármilyen leállás súlyos következményekkel járna a gazdaság számára, hiszen nekünk naponta 5 milliárd forintot be kell fizetnünk az államkasszába. A költségvetés bevételi előirányzatának a felét, közel 2 ezer milliárd forintot a Vám- és Pénzügyőrség “teremti elő”. Úgy látom, sem a választások előtti politikai feszültség, sem az azokat követő irányváltás nem érintett bennünket, sőt. Amikor László Csaba pénzügyminiszter úr először nálunk járt, ígéretet kapott arra, hogy tovább növeljük a bevételeket. Más dolog, hogy a két héttel ezelőtti parlamenti szavazás tovább emelte a költségvetésben meghatározott bevételi összeget, ami azt jelenti, hogy az eddiginél is feszítettebben kell dolgoznunk. Fenn kell tartanunk azt a csúcsra járatást, amit 2002. január elseje óta vezettünk be.
– A Medgyessy-kabinet mely területeken remél többletbevételt?
– Például a jövedéki termékek után fizetendő adókból. Harminc-negyven milliárd forinttal kell az előzetes tervhez képest több pénzt beszednünk az év végéig.
– A kétéves költségvetésben előirányzott összeget eleve túlteljesítik mintegy 20 milliárddal. Ehhez képest kell még további 20 milliárd forintot “kitermelniük”?
– Igen. Nem lesz könnyű feladat, mert a kormány az uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan csökkentette a külkereskedelmi áruforgalmat érintő vámokat, s a közösségből bejövő áruk tekintetében, amelyek az import 80 százalékát adják, már csak a mezőgazdasági termékek után szedünk vámot. Kis reménysugarat jelent számunkra, aminek persze a fogyasztók nem örülnek, hogy emelték a gázolaj jövedéki adóját. A legnagyobb többletbevételt az ellenőrzések és az utólagos revíziók szigorítása hozhatja meg számunkra.
– Felduzzasztják a létszámot?
– Több embert nem nagyon tudunk hadrendbe állítani, a meglévő állománynak kell többet dolgoznia. Skizofrén helyzetben vagyunk, mert egyik oldalon a megnövekedett feladatok miatt igény mutatkozik a létszám emelésére, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy másfél év múlva, amikor feltehetően uniós tagok leszünk, belső határrá válik az osztrák és a szlovén határ, s azon a vonalon munkaerő fog felszabadulni. De ez egy szakképzett gárda, s senkit sem szeretnénk elbocsátani, ezért a most következő másfél évet összeszorított fogakkal a jelenlegi létszámmal kell kibírnunk.
– Jutalmat azért kapnak a többletmunkáért?
– Nagyon remélem. A költségvetési törvény honorálja a teljesítményt, közel 3 milliárd forintot tettek félre számunkra, ha az előirányzatnak megfelelő összeget fizetjük be az államkasszába.
– A csatlakozási tárgyalásokon már lezárták a vámfejezetet. Milyen sürgős teendője maradt még a magyar vámigazgatásnak?
– Óriási kihívást jelent számunkra, hogy csatlakozzunk az unió informatikai rendszeréhez. Ezt az úgynevezett “interoperatibilitási” program keretében valósítjuk meg. A kezdet kezdetén tartunk, de a szakmai felügyelőbizottság már felállt, s reményeink szerint ez év novemberében indul a próbaüzem. Mindaddig nem akarjuk felszámolni a magyar informatikai hálózatokat, amíg az új rendszer üzemszerűen nem működik. Komoly felelősség, hiszen ha 2004 január elsejével uniós tagok leszünk, akkor 2003. december 31-én 24 órakor megszűnik a magyar vámtörvény hatálya, s egy perc múlva életbe lép az uniós vámkódex. Ugyanezen időpontban szűnik meg a magyar informatikai rendszer, s csatlakozunk a közösségihez. Ez az átállás óramű pontosságot igényel.
– Gondolom, a magyar vállalkozások számára könnyebbséget jelent majd a csatlakozás. Egyszerűsödik a külkereskedelmi áruforgalom vámellenőrzése, kevesebb lesz az adminisztráció.
– Nem akarom elkeseríteni a vállalkozásokat, de nem úgy van, ahogy Ön mondja. Nem lesz kevesebb az adminisztráció. Az Európai Unió gazdaságirányítása bürokratikus, ez tény. Emlékszem a nyolcvanas években, amikor Ausztria még EFTA-ország volt, s az ottani vámigazgatást tanulmányoztam a bécsi vámiskolán; éppen az uniós és az unión kívüli banán szabványosítása zajlott. Képzelje, még azt is meghatározták, milyen hajlásszögű és átmérőjű az unió területére szállítható banán. És más termékekkel szemben is szigorú követelményeket állítanak. Az osztrákoknak több kötegnyi hivatalos iratot kellett benyújtaniuk a brüsszeli központba, hogy Inländer nevű rumjukat – ami nem cukornádból vagy gyümölcsből készül – forgalmazhassák az uniós országokban. Időben fel kell készülniük a hazai cégeknek is az adminisztrációs kötöttségekre. Ne gondolják tehát, hogy a belépéssel az abszolút szabadság jön el.
– Idehaza azonban enyhítették a bortermelőket sújtó bürokratikus szabályokat a jövedéki törvény módosításával. Úgy tudom, a fináncok számára is temérdek munkát okozott a bor mint jövedéki termék ellenőrzése, a múlt évben 351 ezer munkaórát fordítottak rá. Arányban áll a bevétel és a befektetett munka?
– A bor jövedéki termékké minősítésekor eleve nem a bevétel emelése volt a cél, hanem az, hogy mint “hungarikumot” védjük a feketegazdaságtól, a hamisítástól. Ezt elértük. Nem állítom, hogy ma nincs Magyarországon hamisítás, de jelentősen visszaesett. Meglehet szerénytelenségnek értékeli, de 80 százalékban a pénzügyőrök munkájának köszönhető, hogy visszaszorultak a kannás, a hamisított és a műtrágyával édesített borok a piacon. Ezt vagy elismerik a politikusok, vagy nem, de tény. Vagy itt van a dohányáruk kérdése. Tíz évvel ezelőtt tele voltak az aluljárók csempészett cigarettával. Ma csak egyes piacokon láthat zárjegy nélküli dohányárut, mégsem kapunk érte vállveregetést, csupán a dohányszövetség elnökétől és a dohánygyártóktól. Az is tény, hogy ma Európában a legtöbb lefoglalt cigaretta a magyar vámigazgatás raktáraiban áll. Bármennyire is furcsa, az angol adófizetők érdekeit nem London belvárosában védi a nagyon jól felszerelt brit vámigazgatás, hanem mi Hegyeshalomnál, Röszkénél, Nagylakon. Hiszen ma a brit szigeteken a legnagyobb az adótartalma a cigarettának, s megéri oda szállítani. De mi résen vagyunk.
– Tényleg nem kényeztetik a vám- és pénzügyőröket elismeréssel. Sőt, mintha a hangjukat is nehezebben hallaná meg a törvényhozás. A VPOP a kilencvenes évek elején éveken át kongatta a vészharangot, hogy csukják be a törvényi kiskapukat az olajszőkítők előtt, mire a kérés meghallgatásra talált. Ma van olyan terület, ahol jogszabály-módosítást sürgetnek, de a politika nem reagál?
– Ilyen területről nem tudok, legalább is a mai ismereteim szerint. Az élethez igazodva folyamatosan módosítják a törvényeket. Amúgy az extrakönnyű fűtőolaj tekintetében lenne indokolt a szigorítás, mert úgy látjuk, lehetőséget ad a visszaélésre.
– Mi ma a legnagyobb “biznisz”?
– Egyértelműen a cigaretta. S kezdenek mozgolódni a műtárgypiacon is.
– Könnyebben veszik fel a harcot a vámbűncselekmények elkövetőivel szemben, ha legalább az adónyomozókkal bővül a létszám, s integrálódnak a Vám- és Pénzügyőrség szervezetébe. Mikor kerül erre sor?
– Nem tudok mit mondani, zajlanak a tárgyalások. Az csupán az egyik lehetséges verzió, hogy hozzánk kerülnek. Még nem kaptunk hivatalos értesítést.
– Végezetül egy személyes kérdés. Nemrégiben a Medgyessy-kabinet is bizalmat szavazott Önnek. Minek tulajdonítja, hogy 1992 óta kormányváltástól függetlenül megerősítik a tisztségében? Számított arra, hogy most esetleg távoznia kell?
– Nem múlt időben fogalmaznék, úgy tenném fel a kérdést, mire számítok. Ma reggel is úgy jöttem be reggel 7 órakor a hivatalba, hogy ha a munkáltatói jogkört gyakorló miniszter azt mondja nekem: “kedves Arnold úr, nélküled képzeljük el a jövőt”, akkor fél tízkor el tudjam hagyni a hajót. De arra is felkészültem, hogy akár még tíz évet is szolgáljak. Minden kormányváltáskor felmerül a váltás lehetősége, s hogy ez nem történt meg, annak tulajdonítom, hogy távol maradtam – s a testületet is távol tartottam – a politikától. Nem álltam be semmilyen áramlatba. Mert lehetek én bármilyen jó szakember, ha túlzásokba esem, s politikai törekvések mellé állok, biztos, hogy egyetlen miniszterváltást sem éltem volna túl. Ezzel együtt vallom, hogy az igazi demokrácia a közigazgatásban az, ha egy kormányváltásnál már a közigazgatási államtitkárok is a helyükön maradnak. A folyamatosság ugyanis a jó szakmai munka feltétele. Tessék elgondolni, mit lehet két év alatt egy ilyen nagy szervezeten alakítani? Semmit. Nehogy félreértsen! Nem akarom az önjelölt utódomat elriasztani, de két év arra sem elegendő, hogy átlássa a szervezetet. Nagyon nagy szerencsém van, hogy én ebben a szervezetben nőttem fel, ez a második munkahelyem. Bár a mai szemlélet szerint ez nem érdem, hanem inkább szégyen. Végigjártam a szamárlétrát. Ez sem dicsőség, mert ugye vannak tehetséges emberek, akik egyik pillanatról a másikra üstökösként futnak be karriert. Mindig pályázattal nyertem el a vezető állásokat. A többi pályázó között lehetett nálam okosabb, szebb, sármosabb, de a szakma mögöttem állt. Antall József miniszterelnök úr alatt bíztak meg a VPOP vezetésével, s úgy tűnik, a politika is elfogadja azóta a munkámat.
