A kezdő síelőknek segíthet az a találmány, amelyet egy brit kutató fejlesztett ki#<# a dartmouth-i Ice Research Laboratory-ban; ezzel könnyebben megy a fékezés, a száguldó síelő akkor is lassan haladhat, amikor egyébként már nincs megállás.
A fék lényege egy drótpár, amely a síléc, vagy a snowboard talpán fut végig, és amely egy, a kötésben elhelyezett háromvoltos ceruzaelemmel áll kapcsolatban. Így az egyik ér pozitív, a másik pedig negatív töltésűvé válik. A főerekből milliméterenként vékony elágazások futnak a léc hossztengelyére merőlegesen, így egy sajátos felépítésű, eltérő töltést hordozó hálózat alakul ki a sítalpon. Mivel pedig a jég, illetve a felszínén lévő vékony olvadt vízréteg maga is dielektromos jellegű, vagyis pozitív és negatív töltéseket egyaránt hordozó anyag, a drótokkal érintkezve az ellenkező töltések vonzó hatása miatt a lécek jobban tapadnak a havon. Ezt az effektust egy másik jelenség is kiegészíti: a vonzó hatás és a következtében kialakuló szoros érintkezés nyomán lokálisan hő keletkezik az erek alatt, ahol a jég megolvad; mivel azonban a síelő tovasiklik, pillanatról-pillanatra újra megfagy, magához ragasztva ezzel a lesiklót.
A feltaláló szerint a lassú lécekre nagy lehet a kereslet. A síbalesetek száma óriási, csak a brit síelők közül évente 11 ezren törik össze magukat, és közülük sokan életüket is vesztik egy-egy sítúrán.
