„Összességében tehát a központi alrendszerre kitűzött kormányzati egyenlegcélhoz (…) közel 250 milliárdos egyenlegjavulásra lenne szükség. (…) a kormány a 689 milliárd Ft-os hiánycélját azután éri csak el, hogy ennél a „résnél” jóval nagyobb (529 milliárd Ft) bevételt realizál a magánnyugdíj-pénztári át- illetve visszalépésekkel összefüggésben” – olvasható a (gyakorlatilag már megszüntetett) Költségvetési Tanács idei költségvetéshez írt véleményében.
A tanács korábbi becslései megerősítik az Index azon – feltehetően az NGM közeli – forrásból származó információját, hogy „a Nemzetgazdasági Minisztériumban készítettek egy költségvetési prognózist belső használatra, amely azt mutatta, hogy ennyivel el van számolva a büdzsé, ha kivesszük belőle a nyugdíjpénztári történetet. Arra az eredményre jutottak a tárcánál, hogy ha eltekintünk ettől a GDP akár 9 százalékát is elérő pénztárivagyon-transzfertől, és csak az alapfolyamatokat nézzük, akkor a hiány túllépi a GDP 3 százalékát, éppen 250 milliárd forinttal.”
Ha erre az eredményre jutottak ugyanis, akkor az bizony egybevág a Költségvetési Tanács becslésével, amely több ponton markánsan más számokra jutott, mint amelyekkel a kormány számolt. A stabilitási tartalék létrehozása ebben az esetben nem azért kell, mert elszámolta a kormány a büdzsét (a betervezett magánpénztári pénzekkel számolva a tanács szerint éppen jóval alacsonyabb lenne a hiány, mint azzal a kormány számolt), hanem mert a kormány attól tart, hogy az unió végül – mint az Index cikke is írja – nem fogadja el a magánpénztári vagyon beszámítását hiánycsökkentő tényezőnek.
