A legfőbb újdonság az, hogy a péntek esti tanácskozáson az euróval fizető országok miniszterei megállapodtak abban: a magánbankok lényegesen nagyobb arányban lesznek kénytelenek leírni görög kintlévőségeiket, miként azt a júliusi rendkívüli EU-csúcson gondolták. Akkor még arra jutottak egymással, hogy a görög papírok értékének mintegy 21 százalékát kell behajthatatlan követelésként, vagyis veszteségként elkönyvelnie a privátszférának. Most – nem hivatalos közlések szerint – már ötven százalék fölött, egyesek szerint konkrétan 60 százaléknál tartanak.
Szombat délelőtt az EU 27 országának pénzügyminiszterei ültek össze Brüsszelben, s miután ők befejezik a tanácskozást, a 17 euróövezeti ország képviselője újabb megbeszélést kezd saját körben. Ezzel párhuzamosan szombat délután és kora este ülésezik az úgynevezett Általános Ügyek Tanácsa, amely – zömmel a külügyminiszterek részvételével – egyfelől előkészíti a vasárnapi EU-csúcsot, másfelől megvitatja azokat az elképzeléseket, amelyek értelmében az euróválság elhárítása, a pénzügyi fegyelem biztosítása végett a jelenleg hatályos uniós alapszerződésen – a Lisszaboni Szerződésen – túlmutató rendelkezéseket is kellene hozni. Az alapszerződés módosításának szükségességét már korábban felvetették, elsősorban a németek.
Az euróövezeten kívüli uniós országokhoz tartozó Magyarország – miként azt Martonyi János külügyminiszter korábban kifejtette – elvben nem zárkózik el az alapszerződés módosításának gondolatától, ha arra feltétlen szükség mutatkozik. Azt azonban nem tartaná elfogadhatónak, ha az euróövezeti 17-ek kötnének egymás közt valamilyen új szerződést, hiszen idővel az euróövezeten kívüli országok zöme is be fogja vezetni a közös pénzt, így az eurózóna belső szabályait nem lenne helyes a ma még kívülállók véleményének mellőzésével alakítani.
Az eurómentésnek szentelt, eredetileg október 17-re tervezett EU-csúcs “körüli” tanácskozások immár valóságos láncolatot alkotnak. Magát az EU-csúcsot október 23-ra, vasárnapra tették át, de azzal, hogy még aznap este külön csúcsértekezletet tartanak az eurózónabeli 17-ek. E két csúcstalálkozó előkészítését a péntek esti, majd szombat délutáni euróövezeti pénzügyminiszteri ülés, a szombati EU-pénzügyminiszteri ülés, valamint az Általános Ügyek Tanácsaként eljáró EU-külügyminiszteri ülés jelenti.
Szerdán azonban az eurózóna csúcsvezetői még egy munkavacsorára összejönnek Brüsszelben, ahol a tervek szerint véglegesítik majd az eurómentő lépéseket. E találkozót, amelyet a maratoni eszmecsere-sorozat lezárásának szánnak, a tervek szerint kedd este még egy euróövezetbeli pénzügyminiszeri tanácskozás előzi meg.
Számos kérdésben ugyanis több tagország kormányának meg van kötve a keze, erőteljes parlamenti kontroll érvényesül fölötte, így vasárnap és szerda között belpolitikai támogatást kell kapnia a brüsszeli egyezkedések eredményeihez. Ez a körülmény elsősorban Németország esetében hangsúlyos.
Németország és Franciaország sajátosan aszimetrikus helyzetben keresi az euróválság megoldását – mondták az MTI-nek uniós források. A német gazdasági és pénzügyi helyzet szilárd, a kormányzat politikai mozgástere azonban erősen korlátozott, é Angela Merkelnek nagyon meg kell gondolnia, “mire fordítja a német adófizetők pénzét”. Eközben Nicolas Sarkozy francia államfőt – legalábbis a következő elnökválasztásig – nem gyötrik belpolitikai nehézségek. A francia pénzügyek azonban jóval ingatagabbak, nem elhanyagolható a leminősítés veszélye sem, miközben a francia magánbankoknál az átlagnál nagyobb mértékben halmozódtak fel elértéktelenedő görög papírok.
Ha Sarkozy valóban beleegyezett a görög veszteségleírás 60 százalék körüli mértékébe, akkor az – mondták uniós szakértők – azt valószínűsíti, hogy Merkel is enged, és hajlandó a korábban tervezettnél nagyobb mértékben megnövelni a közpénzekből összeállított, válságkezelő uniós pénzügyi eszköz hatóerejét. Merkelnek azonban ehhez Bundestag-jóváhagyás kell.
