Tapasztalt mozista, ha a Kruger nevet hallja, azonnal az ollókezű Harryra asszociál. A műfaj tekintetében most sem tévedne nagyot: a Hulla, hó, telizsák című thrillert azonban Ehren Kruger írta és a vérfagylalás pokoli ötleteiről híres nagymestere, John Frankenheimer rendezte. A recept jól ismert: az idilli alaphelyzet szép lassan őrületbe fordul, ahol a hősöknek már nincs befolyásuk a történésekre, csak kapkodják a fejüket, miként a nézők is. Bizony, nehéz az élete egy priuszosnak, ha az alvilág azt hiszi róla, hogy bizonyos belső információk vannak a birtokában. Filmünk hőse, Rudy Duncan, épphogy kiszabadul a börtönből, hogy aztán álmai asszonyának igájába hajtsa a fejét, amikor a lány őrült bátyja váratlanul színre lép, mi több épp azt a kaszinót akarja kirabolni, ahol Rudy annak idején dolgozott. Amerikaiaktól szokatlan mértéktartás a vércsapolásban és az állélektani szenvelgésben – ez a legtöbb jó, amit a legfrissebb Frankenheimer-alkotásról el lehet mondani. Sajnos, tévéhíradókon edzett ingerküszöbünknek ez meg sem kottyan, a hazai refesek meg úgysem ezt a műfajt kedvelik. –
