A cápaporcból készített porok és tabletták nem előzik meg a rákbetegséget és nem segítenek a gyógyításában sem, nincs értelme tehát vagyonokat költeni a porcos halból készült csodaszerekre – állítják amerikai biológusok.
Egyes kutatások nyomán korábban úgy tűnt, hogy a cápáknál kisebb a rákbetegségek előfordulási aránya, mint más élőlényekben. Egy 1983-as jelentés például egyenesen azt állította, hogy a cápaporc egyik fehérjéje gátolja a daganatokat tápláló véredények fejlődését. A kilencvenes évek közepén újra magasra csapott a reménységek lángja, amikor William Lane, a cápaporcból készített porok feltalálója és szabadalmaztatója megjelentette A cápák nem kapnak rákot című könyvét. A gyógyító porok népszerűségének növeléséhez alaposan hozzájárult a média is, különösen a tévé, de úgy tűnt, a tudomány is igazolja a föltételezéseket. Carl Luer biokémikus például a floridai Mote Marine laboratóriumban karcinogéneket – rákkeltő hatású anyagokat – vitt be cápákba és azok nem kaptak ettől rákot. Igen ám, de maga Luer jelentette ki, nincs bizonyíték arra, hogy a porc lenne az, ami védi őket. A cápaporcot azután egy 1998-as klinikai tanulmány teljesen hatástalannak találta az emberben kifejlődött tumorok leküzdésében.
Az igazi csapást azonban most mérték a cápagyógyszerre: a Baltimore-i és a George Washington egyetemek kutatói áprilisban az Amerikai Rákkutatási Társaság éves gyűlésén bejelentették, hogy legalább 40 esetben mutattak ki rákot cápákban és közeli rokon fajokban, mint például a rájákban. Mi több, az esetek között három porcrák is előfordult. A cápakivonat tehát nem gyógyítja a rákot, s ha más nem is, legalább a cápák örülhetnek ennek a hírnek: tudományos céllal ugyanis még ma is ezerszámra pusztítják őket.
