Fennállása 100. évfordulóját ünnepli az MGYOSZ. Mit jósol, milyen szerep jut a szövetségnek a következő száz esztendőben?
– Ami a múltat illeti, akadtak dicsőséges és kevésbé örömteli időszakok. A szövetség többször is szerepet vállalt az ország konszolidálásában és talpra állításában: ezt tette az I. világháború után, vagy akár a rendszerváltást követően. Másfelől tény, hogy a magyar ipar a Weiss Manfréd művektől a Rábáig jócskán kivette a részét a II. világháborús fegyverkezésből. E mozzanatok felidézése mellett azonban az ünnepi előadásomban a jövőről is beszélni fogok. Egyrészt arról, hogy az uniós csatlakozásnak milyen jelentősége lesz az ország számára: ha nem sikerül megfelelően élni ezzel a történelmi lehetőséggel, akkor a következő száz évre veszítjük el az esélyeinket. Ám egyúttal Magyarországnak is meg kell találnia a helyét, szerepét az unióban, be kell bizonyítania, hogy a közösség is nyer a csatlakozásával. Így például Közép- és Kelet-Európa egyik logisztikai központjává válhatna, egyfajta fordítókoronggá Ázsia – a robbanásszerűen fejlődő Kína, valamint a mindinkább magához térő Oroszország – és Európa között.
– A kormányzat mennyire vonja be a vállalati szektort a csatlakozási felkészülésbe, illetve ennek a “Magyarország-víziónak” a kidolgozásába?
– Szavakban teljes mértékben. Csakhogy valójában nem kezelik értékén mindazt a gyakorlati tapasztalatot, ami az MGYOSZ-hoz hasonló érdekképviseleti szervezeteknél felhalmozódott. Az általunk kidolgozott elképzeléseket, anyagokat a kormány örömmel veszi, gyakran támaszkodik is rájuk, de érdemi párbeszéd nem alakul ki. Sok szó esik például arról, hogy a mezőgazdaságban mely területeket kell fejleszteni, hogy az uniós termelési kvótákat az ország érdekeit szem előtt tartva határozzák meg. Arról viszont nem beszélünk, hogy ugyanez a rendszer az iparban is létezik, márpedig félő, hogy az unió kapuján belépve sokkal nehezebb lesz módosítani a kiszabott kvótákat. Az effajta kérdésekben csak az érintett vállalatok tudnak útmutatással szolgálni.
– Orbán Viktor, úgymond, feltételeket szabott az EU-tagsághoz szükséges alkotmánymódosítás megszavazásához. Kockázatosnak tartja ezt a lépést?
– Az az érzésem, hogy a kormányoldal kissé “túllihegi” Orbán Viktor kijelentéseit, sőt azokat kiragadták a szövegkörnyezetükből, így a jelentésük is torzult valamelyest. Mindkét oldal elismeri ugyanis, hogy a csatlakozás kérdéseiről, akárcsak a Magyarország-jövőképről, együtt kell gondolkodniuk. Vagyis jogos az ellenzék felvetése, hogy a kulcskérdések megválaszolásába vonják be őket.
– Az Atlanti-óceán túlpartján mindeközben folyik a készülődés az Irak elleni támadásra. Milyen következményekkel járhat a háború?
– Nem kétséges, hogy ha az Egyesült Államok megtámadja Irakot, le is győzi. A gazdasági következmények viszont szinte beláthatatlanok. Akár az sem kizárt, hogy Amerika hosszú távon elveszíti a “világgazdaság motorja” szerepét. Ez új lehetőségeket teremtene az eurázsiai térség számára. Csakhogy az Egyesült Államok térvesztése az első időszakban komoly problémákat okozna a világban, így Magyarországon is: az amerikai cégek például minden bizonnyal újragondolnák a külföldi befektetéseiket. A nemzetközi pénzvilág pedig azt érezné meg, ha a dollár tovább veszítene erejéből az euróhoz képest. Ez nem zárható ki, hiszen az arab országok többségében könnyen kialakulhat a dollárellenes hangulat.
– Itthon háborús kockázat nélkül is fönnáll a veszély, hogy az elmúlt időszak kormányzati lépései nyomán megbillen a pénzügyi egyensúly. Szükség lesz megszorító intézkedésekre?
– Nem hiszem, hogy nagyon szigorú lépéseket kellene majd tenni, de azt igen, hogy a kormányzás a továbbiakban nem lesz olyan diadalmenet, mint az első száz napban volt.
