A memória életünk végéig kitarthat. Az emlékezet sejtszintű megnyilvánulását elemző kutatásokat alacsonyabb rendű élő szervezeteken is lehet vizsgálni. Az emlékezés folyamatainak idegrendszeri vizsgálatához azonban japán kutatók emlősállatokat, úgynevezett „hasított agyú” majmokat használtak. A kísérletben szereplő majmok két agyféltekéje között meglévő összeköttetést elvágták. A tokiói egyetemen dolgozó Mijasita Jaszusi azt kutatja, miként változik egy specifikus vegyület, a BDNF (brain-derived neutrophic factor) mennyisége az állatok agyában. A BDNF szabályozza az idegi hálózatokban kialakuló változásokat. A „hasított agyú” majmoknak páros vizuális ingereket adtak, és azt tapasztalták, hogy a BDNF termelődés megnőtt. Ezeknél a kísérleti állatoknál a bal agyfélteke, amely a jobb oldali látvány elemzését végzi, nem közvetít jelzéseket a jobb agyféltekének – és vice versa. Az agy egyik fele tehát a képi memória kialakítását végezte, míg a másik a két oldalról érkező ingerek összehasonlításával foglakozott. Ez utóbbi tevékenységhez nincs szükség a memória kialakítására. Ez azt jelenti, hogy mindegyik majom egyben önmaga kontroll állataként is működött, így kiküszöbölték az egyéb körülményekből eredő különbségeket. A kutatók a tanulási folyamat felénél a különböző agyi területeken mérték a BDNF-szintet. Azt tapasztalták, hogy az agykéreg elülső halántéki részén, a majmoknál és embereknél egyaránt a hosszú távú memóriáért felelős agyi területen növekedett meg a BDNF-szint. A látópálya egyéb szakaszain nem növekedett a vegyület mennyisége, ami arra utal, hogy a pálya csak a vizuális információk közvetítésében vesz részt, az elraktározásukban nem. Egyéb idegrendszeri kutatások során is felismerték már a tudósok, hogy a BDNF mennyisége minden emlékezéssel összefüggő agyi folyamatban nő, így bizonyítottá vált, hogy idegi kapcsolatok alakulása során keletkezik a hosszú távú vizuális memória. –
