Pop, techno, kommersz printek és clip-videók, hyperrealista és op-artba hajló technikai festmények némi akusztikus high end environmenttel keverve – kevés a megfelelő magyar fordítás arra, ami a Műcsarnok auguszus 8-ig tartó Áthallások című kiállításán látható. A felvonultatott alkotások a kilencvenes évek legdivatosabb alkotóinak, a legalapvetőbb értelemben véve a vizualitásra ható, az intellektuális magyarázkodást csak alkalmilag megengedő termései.
A legtrendybb műfajon belül, elsősorban fotóalapú, számítógépes manipulációval szerkesztett művekkel szerepel Szabó Dezső, Komoróczky Tamás, Németh Hajnal és Szacsvay Pál, akiknek képein dominál a reklámvilág illuzórikus szín és tárgyi világa, a csábítóan felnagyított objektek azonban kivétel nélkül disszonáns környezetbe vannak elhelyezve és zavarba ejtő funkcióval bírnak Németh Hajnal betépett videóján például cult-háziasszony járja táncát a vécében, Nagy Kriszta pedig begipszelt kezű, fásult modellként fotózza önmagát, és mint azt egy óriásképen ábrázolja, luxusautóban száguldva hány az egész képzőművészetre.
Az elektronikus média és a festészet viszonyrendszerét elemezi néhány jó értelemben vett konzervatív festőpalánta: Kupcsik Adrián a tévé és videó, Iski-Kocsis Tibor a fotográfia, A. Nagy Gábor pedig a számítógép képi világát igyekszik megjeleníteni a művészet tradicionális eszközeivel (ecset, festék). Ravasz András és Szarka Péter fotográfiái képviselik a művészet és a szubkultúrák, ezen belül a techno viszonyának problematikáját.
A kiállítás egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabja a techno és képzőművészet szoros áthallásának terméke, egy zenedarab lett. A műfaj két DJ sztárja, Palotai Zsolt és Yanderboi kifejezetten erre az alkalomra komponált vadonatúj, tipikusan kortárs zenei anyagot, amelyet CD-n, a kiállítás speciális képeskönyvként készült katalógusának mellékleteként a Műcsarnokban lehet megvásárolni. –
