Egyetlen kép, egy 1,5×10 méter nagyságú 180 fokos panoráma alkotás szerepel Beöthy Balázs képzőművész kiállításán a Ludwig Múzeum Projekt Termében. A március 12-ig látható művet interaktív installáció, egy fénysorompó egészíti ki, amelyen a látogató áthaladva a kiállító térben hallható „A” hangon szóló sikítást, „B” hangra képes változtatni. A kiállításra szóló meghívókártyán a művész, s mellette Gojko Mitic, a – valljuk be sokunk gyerekkorát meghatározó – hetvenes- nyolcvanas évekbeli médiasztár látható, amiből rögtön sejteni lehet, hogy mit játszanak a gyerekek a panelházak tetején az említett óriási állóképen. A múzeum falára tapétázott tíz méter hosszú fotografált kép nemcsak attól különleges, hogy ötször látjuk rajta ugyanazt a szereplőt, hanem attól is, hogy bár egyetlen képről van szó, képtelenség egy pillantásra átlátni. A látogató kénytelen vagy nagyon-nagyon hátrálni, de erre a kicsiny térben nemigen van mód, vagy balról jobbra, illetve jobbról balra végignézni a rajta játszódó sztorit, amely minden képi elemet bevet, csakhogy megidézze a hetvenes évek lakótelepi kölykeinek vágyait. Beöthy számítógéppel összerakott panorámaképe egyszerre juttatja eszünkbe a vetítő híján, világosság felé tartva végignézett indiános diafilmeket, illetve a középkori oltárképeket, amelyeken sűrítve láthatók a szent történetek egymást követő eseményei. –
