OPCIÓ TÍPUSOK. Az opció egy olyan határidős ügylet, amelynél vételre (call opció) vagy eladásra (put opció) lehet szerződni, ám csupán az egyik fél – call opciónál az eladó, putnál a vevő – kötelezett a teljesítésre, míg az ellenérdekű szereplő közvetlenül a lejáratot megelőzően dönthet a teljesítésről. Ha például jogosultjai vagyunk egy 100 darab Mol-részvényre szóló call opciónak, amelynek 5 ezer forint a kötési ára, akkor az opció lehívási időpontjában (lejáratkor) mérlegelhetjük, élünk-e a vételi jogunkkal. Ha a lehívás pillanatában a tőzsdén a Mol árfolyama meghaladja az 5 ezer forintot, akkor érdemes lehívnunk – megvásárolnunk – a részvényeket, ha pedig ez alatt marad az ár, akkor nem, hiszen ebben az esetben olcsóbban vehetünk ugyanilyen részvényeket a tőzsdén (lásd az ábrát). Az eladói oldal számára az opciós díj megszerzése a cél, amit akkor tehet zsebre, ha a vevő nem él vételi jogával.
LEJÁRATI VARIÁCIÓK. Az opciók lejáratát illetően alapvetően két típusú opció terjedt el világszerte: az úgynevezett amerikai (a pesti tőzsdén a BUX-opció tartozik ide), illetve az európai opciók (nálunk ilyen a részvények opciója). Az európai típusúak kizárólag lejáratkor, az amerikaiak pedig a teljes futamidő során tetszés szerint bármikor lehívhatók.
KÖTÉSI ÁR. Az az összeg, amelyet (az opció alaptermékének egy egységéért) a kötelezettnek put esetén fizetnie kell, illetve amennyiért a call ügylet során a kötelezett az alapterméket eladni köteles. –
