Négy hónappal a képviselőházban hozott pozitív döntés után a washingtoni szenátus is igent mondott a kormányzat által előterjesztett amerikai-kínai kereskedelmi megállapodásra. A nagy többséggel, 83:15 arányban jóváhagyott törvény értelmében a két ország között életbe lép az úgynevezett “állandó normális kereskedelmi kapcsolatok” elve (angol rövidítéssel PNTR; korábban a “legnagyobb kereskedelmi kedvezmény” elnevezést használták erre). Az Egyesült Államok a jövőben ugyanazokat az alacsony vámtarifákat érvényesíti Kína felé, mint a világ legtöbb országával szemben. Cserébe az ázsiai ország – a még 1999 novemberében született kereskedelmi egyezmény kiterjesztésével – megnyitja piacát az amerikai áruk széles köre előtt, a mezőgazdasági termékektől a távközlési cikkekig, s jobb feltételeket biztosít a helyben beruházó amerikai vállalatok számára.
Tavaly a két ország külkereskedelmi forgalma 90 milliárd dollárt tett ki, ez 600 százalékkal haladja meg az 1989-es értéket. A permanens amerikai külkereskedelmi deficithez egyre nagyobb mértékben járul hozzá a Kínából származó import folyamatos bővülése, s a Clinton-kormányzat többek közt azzal érvelt, hogy a PNTR révén a mérleg számottevően javulhat. Az amerikai üzleti csoportok kezdettől fogva lelkesen támogatták a törvényjavaslatot – sokmillió dollárt fordítva lobbizásra -, hiszen az 1,3 milliárd lakosú Kína a világ potenciálisan legnagyobb vásárlóerejű piaca. –
