Vajon megismétlődik-e a fél évvel ezelőtti összeomlás a pesti börzén? Az utóbbi napokban ez a kérdés tartotta izgalomban a magyar befektetőket, miután ismét meredeken csökkentek az árfolyamok a világ tőzsdéin – ezúttal a brazil pénzügyi válság hatására. A brazil nemzeti valuta, a real leértékelése, majd az ottani jegybank elnökének távozása gyors tőkemenekítésre sarkallta a külföldi befektetőket.
A helyzet bizonyos értelemben emlékeztet a tavaly augusztusi oroszországi eseményekre (azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a brazil egy működő gazdaság, az orosz pedig már nyáron sem volt az). Brazíliában szintén az a kérdés: elfogadja-e a szenátus a Nemzetközi Valutaalap által is jóváhagyott gazdasági reformprogramot? Mert ha nem, akkor tartani lehet attól, hogy a befektetők egyre több pénzt vonnak ki a brazil piacról, aminek következtében valutaleértékelési hullám söpörhet végig akár egész Dél-Amerikán, és az ország vélhetően adósságainak átütemezésére kényszerül.
A hazai börze persze rögtön megsínylette a brazil pénzpiaci válságot, mint ahogyan a kockázati prémiumok megugrása minden feltörekvő piacon meredek árfolyamesést vont maga után. Az európaiak közül a budapesti tőzsde szenvedte el a legnagyobb veszteséget. Ezt az magyarázza, hogy itt a külföldiek jóval dominánsabbak, mint a legtöbb feltörekvő régióban, továbbá a magyar államadósságnak még mindig magas a GDP-hez viszonyított aránya.
A befektetők persze azt találgatják, meddig tart a brazil válság, s meddig eshet a BUX. A tőzsdeindex az év első napjainak szárnyalása után a múlt héten csaknem húsz százalékot veszített értékéből, de e hét elején már gyorsan erősödött. A befektetők kedvező hírként értékelték a brazil valuta péntek este bejelentett szabad lebegtetését, hiszen a real árfolyamsávon belül tartása ezután nem apasztja tovább az ország amúgy is megcsappant devizatartalékát. A túlértékeltség megszűnése hozzájárulhat a külső egyensúly javulásához, illetve a gazdasági szerkezet átalakításához. Az elemzők mindenesetre optimisták. Már csak azért is, mert úgy vélik: a valutaalap jóval több segítséget nyújt majd Latin-Amerikának, mint annak idején Oroszországnak. Teszi ezt azért, mert egy újabb kudarc igencsak rossz fényt vetne rá, ráadásul a döntő szót kimondó Egyesült Államok érintettsége is jóval erőteljesebb, hiszen – Mexikóval együtt – ebbe a régióba irányul exportjának egyötöde.
A hazai értékpapírpiac szempontjából hosszú távon a nagy kérdés azonban nem Brazília, s nem is egy esetleges további feltörekvő piaci válság, hanem az, hogy a magyar börze miként képes megújulni. Az 1996-97-es sikerek után sokáig nem esett róla szó, ám ma már egyre nyilvánvalóbb: az eddigi út nem járható tovább. A pesti parkett története egyértelműen a privatizációhoz kapcsolódott; a sikerek idején mindig arról volt szó, mekkora és milyen minőségű állami részvénycsomagot értékesítenek. Az értékpapírpiac tőkeelosztó, allokáló szerepe – ami pedig a lényeg lenne – teljesen háttérbe szorult. Ezt jól jelzi, hogy tavaly gyakorlatilag nem bocsátottak ki új részvényeket a nagyobb cégek – amiből pénzük származott volna -, s nagy a valószínűsége, hogy ez így lesz az idén is. A tőzsdekényszernek köszönhetően ugyan néhány papír a börzére került, s ezek száma még szaporodni fog, ám ennek ellenére tény: nem sikerült vonzóvá tenni a tőzsdei jelenlétet a hazai középvállalatok számára. Emellett a magyar intézményi befektetők továbbra sem képviselnek komoly erőt a hazai értékpapírpiacon, melynek koncentrációja így európai összehasonlításban is kiemelkedően magas. A három legnagyobb tőkeértékű tőzsdei társaság – a Matáv, a Mol és az OTP Bank – piaci kapitalizációja ma már több mint 70 százalékos súlyt képvisel. E trió látványosan elkülönül a többitől – az árfolyam-alakulás és az eredménynövekedés tekintetében egyaránt.
Hogy a magyar piac egyik nagy vonzerejének tartott vállalati eredményekkel kapcsolatban sincs minden rendben, azt jól mutatja: a jegyzett A kategóriába tartozó társaságok – a nagy hármast nem számítva – tavaly az első háromnegyed évben alig 5 százalékos átlagos eredményjavulást értek el, azaz reálértékben jócskán megcsappant a profitjuk. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az immár nyolcadik éve működő hazai börzén még mindig csökevényes a határidős piac.
Ami tehát a külső körülményeket illeti, a hazai részvényesek bízvást reménykedhetnek: a brazil válság elül, s ismét elindulhatnak felfelé az árfolyamok. A magyar értékpapírpiac megújítása nélkül azonban a honi börze aligha lesz képes betölteni azt a szerepet, amely egy piacgazdaságban okkal elvárható lenne.
