„December 23-i friss történetemet szeretném megosztani. A csepeli Szent Imre téren szálltam fel a 38-as jelzésű (Lakihegy felé 16:08-kor induló, FJX-225 forgalmi rendszámú, csuklós Volvo) autóbuszra, ahol egy idősebb úriember volt a buszvezető. Minden megállóban mindenkinek végig nézte az utazásra jogosító jegyek, bérletek érvényességét, és szabályosan betartotta az elsőajtós felszállást, úgy ahogyan minden sofőrtől el is várná az ember” – írta levelében Pat a BKV-Figyelőnek.
„Természetesen nagyon sok atrocitásban volt emiatt része, a sok felszálló nem fizető “törzsutas” pedig végig ócsárolta, például “Dögölj meg!/Haljál meg!” vagy “Ne legyen karácsonyod, te szemét g.ci!” “Remélem, baleseted lesz” és még nagyon sok ehhez hasonló, nyomdafestéket nem tűrő szép magyar mondatot vágtak a fejéhez. De volt pár olyan ember is, aki csak ennyit kérdezett tőle, miután érvénytelen jeggyel próbálkoztak nála: “Most akko’ szálljak le?!”
Volt, aki a babakocsis középső ajtós felszállással próbálkozott nála, de ezzel sem lehetett kifogni rajta. Addig nem indult el a busszal, amíg az utas előre nem fáradt a jegyérvényesítését követően, valamint felszólította az “apukát” hogy a kisfia (ránézésre kb. 8 év körül lehetett) mutasson fel valamit; miután nem rendelkezett semmivel, vett egy helyszíni jegyet némi morgással egybe kötve.
Amikor leszálltam az “Auchan Sziget áruház” megállóhelyen, a következő mondatot hallottam egy szintén “bliccelőtől”: “Nincs nálam, csak 100 forint, ennyiért elvinne?” A sofőr vadul rázta a fejét, az illető leszállt és a busz tovább haladt.“
Pat azt írja, így – a szabályokat betartva – alig két perccel lett hosszabb a menetidő, valamint gratulált a buszvezetőnek -szerinte – példamutató magatartásáért.
