Hétfő délelőtt, hatalmas kamionok az út szélén, bedugult közlekedés – e hármas konstelláció rendszerint egy közelben működő vámpénztárra utal. Jelenleg tíz hazai hitelintézetnek vagy takarékszövetkezetnek vannak kifejezetten erre szakosodott kirendeltségei, e pénzügyi intézmények azonban egy idő óta már “rendes” fiókjaikban is beszedhetik a vámilletéket.
Vámpénztárakat működtetni elsősorban azoknál a bankoknál érdemes, ahol az ügyfelek többségének rendszeresen van vámkötelezettsége. Éppen ezért e speciális szolgáltatást általában olyan helyeken kínálják előszeretettel, ahol a kirendeltségeket felkeresők elegendő forgalmat produkálnak. Amiből pedig egyenesen következik, hogy ahol alábbhagy az érdeklődés, sor kerülhet a vámpénztár – időleges vagy akár végleges – bezárására. Ilyen megfontolásból az e területen egységei számát tekintve kétségtelenül piacvezetőnek számító ING Banknál volt is rá példa, hogy lakatot tett egyik-másik vámpénztárára – szebben mondva: átmenetileg szüneteltette azok működését.
A vámtörvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet módosítása nyomán tavaly november óta azonban a bankoknak és a takarékszövetkezeteknek talán érdemes ismét átgondolniuk a vámpénztárakkal kapcsolatos stratégiájukat. A megváltozott jogszabály ugyanis már lehetőséget ad arra, hogy a befizetésre kötelezettek a vámbiztosítékot ne csupán a speciális pénztárakban, hanem akár a bankok fiókjaiban is leróhassák. Banki oldalról ennek ,,csupán” az a feltétele, hogy a szóban forgó hitelintézet vagy takarékszövetkezet előzetesen megállapodást kössön a Magyar Államkincstárral. A bankok saját vámpénztári üzletpolitikájukat így sejthetően aszerint alakítják majd, hogy fiókokat lesz-e érdemesebb nyitniuk (netán átalakítani a már meglévőket), vagy vámügyekkel foglalkozó szakosított kirendeltségeket. Ma már hat hazai banknál érhetők el fiókokban is a vámpénztári szolgáltatások, a többieknél ez az üzletág nyilván nem is lehet annyira számottevő.
PÉNZTÁRAK ÉS FIÓKOK. Így talán nem véletlen, hogy a legnagyobb hazai hitelintézet, az OTP Bank vámpénztári szolgáltatásokat célzó terjeszkedése sem csupán speciális, új kirendeltségek megnyitására korlátozódik, hanem abban nagy szerepet kapnak a már meglévő fiókok is. Az OTP vámüzletághoz kapcsolódó fejlesztései között mindezek mellett egy úgynevezett vámkártyát is piacra dobott, annak segítségével jó néhány kincstári számlára lehet befizetéseket teljesíteni. Ráadásul e plasztiklap még annyival többet is tud klasszikus üzleti társainál, hogy használatakor a tulajdonos nem egy hagyományos kis tájékoztató cédulát – slipet – kap kézhez, hanem egy normál méretű, hamisítás elleni védelemmel ellátott bizonylatot. Ezen szerepel valamennyi fontos adat, amellyel a befizető egyszersmind a vámtörvény előírásainak megfelelően igazolhatja, hogy kiegyenlítette tartozásait. Ilyen jellegű kártya egyébként még az Európai Unió országaiban sem használatos, arról nem is beszélve – tudtuk meg a banktól -, hogy a jogszabályban előírt 2 ezrelékes bankköltségen túl e lapocska birtokosát egyáltalán nem terheli más, a kártya használatához kapcsolódó díj. A készpénzkímélő fizetési eszközhöz járuló limitet amúgy az ügyfél maga határozhatja meg, és mértékét bármikor megváltoztathatja. A forgalomban lévő vámkártyák száma mára meghaladja a 200 darabot (jellegükből adódóan persze egy kincstári számlához több plasztiklap is tartozhat). Az OTP-től kapott tájékoztatás szerint naponta mintegy 700 ezer forintra tehető a kártyás befizetések volumene, vagyis egyelőre csak töredéke a vámpénztárak működését általában jellemző napi 10-15 millió forintos forgalomnak. Ez utóbbi összeg persze nem ,,OTP-specifikus”, hanem igaz szinte minden nagyobb ügyfélkörű, honi vámpénztárra. Ezalatt az összeg alatt feltehetően nem éri meg a banknak vagy takarékszövetkezetnek speciális kirendeltséget működtetni.
A megváltozott kormányrendelet a vámot fizető ügyfeleknek is megkönnyítette a helyzetét, legalább is egyértelműbbé tette e kötelezettségek szabályozásának értelmezését. Korábban ugyanis a vámterhet – egyebek mellett az általános forgalmi adót, a vámkezelési díjat, a statisztikai illetéket vagy éppen a fogyasztási adót – a hitelintézetnél számlát nem vezető ügyfél készpénzben rótta le a pénztárban, a vámbiztosítékot (vagyis azt az összeget, amelyet a vámügynök vagy az importőr egy összegben kalkulál) viszont csak átutalással lehetett rendezni. Ma viszont, amennyiben a bank és a kincstár között megköttetett a szerződés, az ügyfél mindkét kötelezettségét rendezheti készpénzben.
Úgy tűnik, e lehetőségen kapva kapnak is az érintettek. Dolgukat – különösen pedig a már említett vámkártyával rendelkezők dolgát – tovább könnyítheti az OTP közelmúltban útjára indított új szolgáltatása, az automata vámpénztár. Ez a konstrukció valójában a közismert POS-terminálok és egy számítógépes megoldás együttese; használata nem a bankfiókoknak vagy vámpénztáraknak javallott, sokkal inkább azoknak a kicsiny vámügynökségeknek, amelyek napi forgalma nem éri el még a bankfiók nyitásához szükséges összeget sem. A nagybank tervei szerint – válaszolták kérdésünkre – a jövő év végéig hozzávetőleg 30-40 ilyen automata vámpénztárat telepítenek az ország különböző pontjain.
KETTÉSZAKADT MEZŐNY. A magyar piacon határozottan elkülöníthetőek a nagyobb hálózattal tevékenykedő vámpénztári szolgáltatók a csupán egy-két vámpénztárat, vagy ilyen szolgáltatást is nyújtó fiókot működtető hitelintézetektől. A legnagyobb vámpénztári forgalmat – noha az OTP az utóbbi esztendőben kétségtelenül “belehúzott” – még mindig az ING Bank mondhatja magáénak. A holland tulajdonú hitelintézetnek 25 szakosított egysége van, igaz, néhányat “készen” vett át a felszámolás alatt álló Dunabanktól. Ezt figyelembe véve, tényleg nehezen összehasonlítható az ING-vel mondjuk az Esztergom és Vidéke Takarékszövetkezet, amely egyelőre csak Budapesten működtet vámpénztárat (de már Esztergomban is tervbe vette egy ilyen jellegű kirendeltség megnyitását). Mindenesetre éppen e takarékszövetkezet állapította meg a legmagasabban, 4 ezrelékben a vámbefizetések költségét, szemben az általános 2 ezrelékkel. Nem úgy annak minimum összegét, amely viszont az Esztergom esetében mindössze 50 forint, szemben a többiek által alkalmazott 100-500 forintos küszöbértékkel. Az így meghatározott díjtételek persze mindenkor függenek az ügyfelek befizetett vámtartozásainak átlagos mennyiségétől, ebből következően a forgalom nagyságától, de alakulhatnak idény szerint is.
Hogy azután a vámpénztárak vagy az átalakított fiókok javára billen-e a mérleg, az a felhasználók szemszögéből szinte lényegtelen. A szolgáltatók számára viszont van jelentősége, mert a már eleve kiterjedt fiókhálózattal rendelkező bankok előnyét a versenytársak egykönnyen nem hozhatják be.
