A Nemzetközi Valutaalapnak be kellene látnia és korrigálnia kellene görögországi baklövését, és le kellene írnia az ország adósságának nagy részét – áll a bruegel gazdaságkutató intézet keddi elemzésében.
Görögország pénzügyi nehézségei addig fokozódtak, hogy fontolóra kell vennie a korábban elképzelhetetlent és fizetésképtelenséget jelenteni az IMF felé.
A baj igazából azzal kezdődött, amikor ahelyett, hogy hagyták volna Görögországot becsődölni 2010-ben a magánbefektetők felé, kölcsönt folyósítottak számára a tartozás teljes visszafizetéséhez. Már akkoriban számos szakértő a privát adósság átstrukturálását, azaz annak részleges elengedését tartotta volna helyes megoldásnak.
Ez persze veszteséget okozott volna a görög kötvényeket tartó kereskedelmi bankoknak és magánbefektetőknek. Utóbbiak között volt az IMF számos igazgatósági tagja, közöttük Karl Otto Pohl, a Bundesbank egykori elnöke is. Az IMF az adósság átstrukturálásra tett javaslatot azzal utasította el, hogy az alapjaiban rendítené meg a nemzetközi pénzügyi rendszert.
Egy problémát a másikra
A Görögországnak nyújtott pénzügyi segélycsomag valójában nem volt más, mint a görög tartozásnak leginkább kitett német és francia bankok kisegítése a bajból, amint azt Karl Otto Pohl később maga is elismerte. Annyi történt, hogy az IMF és az EU hiteleiből fizették ki a magánbefektetőket, vagyis egy újabb problémára cseréltek le egy korábbit – áll az elemzésben.
Ennek köszönhetően aztán – a 2012-es megkésett átstrukturálással együtt is – Görögország törlesztési kötelezettségei ugyanúgy teljesíthetetlenek mint korábban, csak már nem magánbefektetőkkel, hanem nemzetközi intézményekkel szemben állnak fenn. Sőt a válság öt éve alatt a GDP-arányos görög államadósság 130 százalékról közel 180 százalékra emelkedett.
Mára már szinte mindenki előtt világos, hogy hiba volt Görögországot megszorításokkal törlesztésre kényszeríteni, mert az tönkretette a gazdaságot. Ezt még az IMF is elismerte 2013-as országjelentésében.
Ki kellene segíteni
Tényleges magatartásán azonban az IMF az országgal szemben egy jottányit sem változtatott. Szerinte újabb (az EU-tól felvett) hitelekkel kell visszafizetni a régieket (az IMF felé), és ezzel párhuzamosan szigorúan véghez kell vinni a megszorítási programot. Az IMF legújabb prognózisa szerint Görögország a további megszorításokkal – a törlesztési kötelezettségeket nem beszámítva – akár 4,5 százalékos költségvetési többletet is el tudna érni.
Az IMF – német támogatással – Görögország hosszú távú növekedési potenciáját elméletileg javító strukturális reformok végrehajtását szorgalmazza. Holott éppen a saját legutóbbi világgazdasági előrejelzéséből tudhatná, hogy ez megoldás az ország eladósodottságának enyhítésére a kritikus időtávon belül nem hozhat eredményt, írja a bruegel elemzése.
A prioritás ezzel szemben Görögország kisegítése kellene hogy legyen az adósságtörlesztés ördögi köréből, csakhogy a megkövetelt reformok nagy része a kereslet csökkentésével éppen ezt az ördögi kört erősíti.
Végül úgyis engedni kell
Görögország április 9-én 450 millió eurót fizetett vissza az IMF-nek és újabb 2 milliárd euró visszafizetése válik esedékessé májusban és júniusban. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója világossá tette, hogy halasztására nem lesz mód.
Végül persze el kell majd engedni valamennyit a görög adósságból, de erre valószínűleg csak apránként kerül majd sor és anélkül, hogy a szorítás bármennyit is enyhülne. Az ország gazdasági és szociális állapota pedig öt év múlva így még a mostaninál is rosszabb lesz. Viszont ha végül úgyis engedni kell, akkor adódik a kérdés: miért nem hamarabb és miért nem többet?
Az IMF, úgy tűnik, most meg fogja ismételni előző nagy görögországi baklövését pusztán azért, mert részvényesei érdekeit követi. Ahhoz azonban, hogy bizonyságot adjon függetlenségéről és megszilárdítsa megrendült hitelességét, el kellene engednie Görögország adósságának nagy hányadát, és rá kellene kényszerítenie részvényeseit a veszteség elfogadására, írja a Bruegel.
