Kevesebbel beérik

Ma a legfontosabb szabály az Európai Unióban áfaügyben az, hogy tulajdonképpen nincs szabály. Se szeri, se száma a kivételeknek. A kusza rendszerben az egyetlen fix pont – legalábbis amelyben a mindenféle adóharmonizálással szemben rendkívül tartózkodó tagállamok az idők folyamán meg tudtak állapodni -, hogy a normál áfakulcs nem lehet alacsonyabb 15 százaléknál. A „minimum áfa” rögzítését a józan ész diktálta, hiszen a túlzottan nagy különbségek torzulásokat okoznának a belső piac működésében. Ám ez az éremnek csak az egyik oldala.

Ablaktisztító munkában. A rögzítőkötél mellett a csökkentett áfa is őt védi.

A másik, hogy az áfairányelvhez csatolt egyik melléklet az élelmiszerektől kezdve a vízszolgáltatáson át a könyvekig összesen 17 olyan áru- és szolgáltatástípust sorol fel, amelyeknél a tagállamok csökkentett – vagyis a 15 százalékosnál alacsonyabb – kulcsot írhatnak elő. És ez még messze nem minden: több régi tagállam – így Nagy-Britannia, Írország és Luxemburg – a szóban forgó mellékletben nem szereplő bizonyos termékekre (például a gyermekruházatra) is kiharcolta, hogy kedvezményes általános forgalmi adót alkalmazhasson.

IDŐLEGESEN. A csatlakozási szerződés a tíz új tagállamnak is engedélyez kivételeket, viszont a régiektől eltérően csak meghatározott ideig. A tizeknek adott átmeneti időszakok 2007 és 2010 között járnak le. Magyarország például 2007 végéig alkalmazhat kedvezményes kulcsot a távfűtésre, a közétkeztetésre és egyes olyan fűtőanyagokra, mint a szén és a koksz. Kedvező pillanatnak tűnt a régi és az új tagállamok között fennálló aszimmetrikus helyzet felszámolására, hogy a múlt év végén elvileg lejárt egy másik, kizárólag az EU-15-öket érintő kedvezmény, amely ugyancsak lehetőséget biztosít arra, hogy a 15 százalékosnál alacsonyabb adókulcsot vessenek ki az úgynevezett munkaigényes – és jellemzően csak a helyi piacon megjelenő – szolgáltatásokra (kerékpár- és cipőjavítás, magánlakások felújítása, ablaktisztítás, fodrászat). Ezt a könnyítést munkahelyteremtés céljából kínálták fel, mégpedig próba jelleggel, s noha az ötlet nem igazán vált be, a rendszert bevezető kilenc ország az elmúlt időszakban – a kisiparosok megkímélése érekében – mégis a kedvezményes áfa fenntartása mellett kardoskodott.

Az Európai Bizottság és az egymást követő soros EU-elnökségek egyrészt a munkaigényes szolgáltatásokra vonatkozó átmeneti mentesség véglegesítésében és mind a 25 tagországra történő kiterjesztésében, másrészt az új tagállamoknak adott átmeneti könnyítések 2015-ig való meghosszabbításában látták a megoldást. Az adóbevételeit féltő Németország azonban 2005-ben blokkolta a megállapodást, aminek az lett a következménye, hogy január elseje óta a kilenc érintett tagország a határidő lejárta miatt törvénytelenül tartotta fenn a munkaigényes szolgáltatások kedvezményes áfáját.

KOMPROMISSZUM. A jelenlegi osztrák uniós elnökségnek és az Európai Bizottságnak mindezeket követően január utolsó napjaiban egy valóságos „pszicho rémdrámát” levezényelve sikerült átvágnia a gordiuszi csomót. A Bécs által javasolt és végül minden tagállam által elfogadott kompromisszum értelmében a munkaigényes szolgáltatások kedvezményes áfáját további öt évre, azaz 2010-ig meghosszabbítják, és annak érvényességét az új tagállamokra is kiterjesztik. A kormányoknak március végéig kell nyilatkozniuk, hogy élni kívánnak-e a lehetőséggel. Az új tagoknak adott átmeneti könnyítéseket nem hosszabbítják meg, és még kevésbé véglegesítik, ellenben a távfűtésre minden ország akkora forgalmi adót vethet ki a jövőben, amekkorát jónak lát. Ezzel a kompromisszummal Kovács László adóügyi biztos szerint végső soron mindenki jól járt, így Magyarország is. „Ha kilenc tagállamnak bevált, miért ne lenne jó az újaknak is?” – kérdezett vissza a biztos arra a felvetésre, vajon a tízeknek megéri-e, hogy a fodrászok, takarítók és mások a 15 százalékosnál alacsonyabb kedvezményes áfát fizessenek. Nem utolsósorban Magyarország szempontjából azonban Kovács szerint ennél is fontosabb, hogy a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás esetében örökéletű lehet a csökkentett áfakulcs.

Tény, a megyegyezést „nem adták ingyen”. Ciprus és Csehország is sokáig vonakodott, ők azonban idővel beálltak a sorba, Lengyelország viszont nem. Varsó lényegében a csatlakozási szerződés újratárgyalására próbálta meg felhasználni az áfavitát. Csupán akkor adta be a derekát, amikor hosszas rábeszélésre belátta, hogy makacskodásával csak magát bünteti – a brit Financial Times már arról írt, hogy ha Lengyelország sokáig köti az ebet a karóhoz, Brüsszel akár úgy is dönthet, hogy befagyasztja a régi tagországok munkaerőpiacának a tízek munkavállalói előtti megnyitását -, no meg azt a kilenc másik országot, amely ellen adómegállapodás hiányában a bizottságnak szabálysértési eljárást kellett volna indítania.