1200 ember előtt léptek fel aznap, másodszor hatestés bécsi turnéjukon, ahonnan tizenvalahány ausztriai fellépésről érkeztek. A 11 tagból, és az időnként hozzájuk csatlakozó, az egész csapatot megálmodó, létrehozó és a művészeti vezetést magáénak tudó Ogava Maszakiból álló társulat története tele van csemegével. A legnagyobb dob félmillió eurót ér (ha valaki meg akarná venni otthonába), de a különös hangszer sokszor a szó szoros értelmében teher. Mérete és a nem kis súlyát megemelni hivatott speciális emelőszerkezet miatt sokszor nemet kell mondaniuk egy-egy helyszínre. Mégsem dobolhatnak az utcáról. Masza, a mester 1993-ban Narában, a japán kultúra egyik bölcsőjében alapította a zenekart, amelyről jó tudni, hogy nem egy ősi japán szokást elevenít fel. Bár a taiko (japán dob) évszázadokon át főszereplője volt a japán kultúrának és vallásnak, a Yamatoékhoz hasonló csoportos dobolás csak a XX. század közepétől lett divat. A társulat megalakulása óta végigjárta a világot, és teszi ezt mind a mai napig. A folyamatosan úton lévő csapat jó, ha két hónapot otthon tölt egy évben, de akkor sem szakadnak el egymástól. Kommunában élnek, így nem csoda, hogy már házasság is köttetett a nemi arányokat tekintve kiegyenlített csapatban. Így a koreográfiákat otthon kiötlő Masza húgának és annak férjének adta át a dobverőt. Amit ők jól használnak. Kétórás estjük első felében csak tátott szájjal bámulunk, mihez nem lehet kezdeni az egyszerű eszközzel. Ütnek vele kicsi, nagyobb, még nagyobb és óriás dobokat is. Hihetetlen humorukkal a – legyünk őszinték – egy pont után nehezen variálható dobolásból showműsort csinálnak. Ha pedig megunják (és pihennének) cintányérra váltanak. Ez a betét méltán a bécsi koncert legsikeresebb eleme. Hazafelé a térdemen dobolok, próbálom elhitetni magammal, nem is olyan nagy tudomány ez. Pedig az. Februárban Budapest már másodszor látja vendégül a doboló japánokat. Meg lehet nézni!
Yamato – The drummers of Japan • Budapest Kongresszusi
Központ, II. 15, 16., 17., 18. • Főnix Csarnok, Debrecen, III. 2.
