Ez lehet a Globalizáció 4.0, a könyvében – És mégis lapos a Föld – leírt Globalizáció 3.0 upgrade-elt változata?
Egyebek közt ezt szerettem volna megkérdezni a nemrég Budapesten járt Pulitzer-díjas újságírótól, a The New York Times és az amerikai sajtó egyik legismertebb kolumnistájától. Ám a könyvmarketing-túra futószalagján megszorult az idő, és a tervezett egyéni interjúkat kvázi sajtóbeszélgetéssé szervezték át. A kérdés elmaradt. Pedig Thomas L. Friedman, aki Kolombusztól számítja a globalizációt, és az ezredfordulótól annak harmadik, világlaposító stádiumát, valószínűleg mindent el tud képzelni. Még azt is, hogy az Egyesült Államok elveszíti vezető szerepét a feltartóztathatatlanul globalizálódó világban. 
LAMBERT GÁBOR, a Figyelõ szenior szerkesztõje
A CSODAFEGYVER. Tíz éven belül négymillió amerikai munkahely szűnik meg csak a nagyvállalatok indiai kiszervezései révén, amely folyamat jelenleg a multik hatékonyságnövelésének egyik fő motorja. Friedman megsúgja az amerikai cégvezetők egyik „mocskos kis titkát”. Ha a munkát kiszervezik, nemcsak 75 százalékos bérköltség-megtakarítást tudnak elérni, de százszázalékos termelékenységnövekedést is. Kevesebb fizetésért motiváltabb munkavállalókat kapnak, akik ugyanakkor rohamosan gyarapítják India vagy Kína középosztályát. Az érem egyik oldala, hogy Friedman megerősítve látja a saját korábbi McDonald’s-elméletét. Eszerint, ha két országban a középosztály annyira megerősödik, hogy el tudjon tartani egy-egy amerikai gyorséttermi láncolatot, akkor többé nem háborúzik egymással. Az életminőség folyamatos javításának igénye és lehetősége legyűri a nacionalizmust.
Az érem másik oldala viszont (amiről a szerző kevesebbet beszél), hogy mi legyen a négymillió, hoppon maradó amerikaival és európai társaikkal. Akik csak azt érzékelik, hogy a múlt század közepéig a társadalmi rétegek között szűkülő vagy legalábbis szinten maradó jövedelemszakadék az elmúlt egy-két évtizedben rakéta sebességgel növekszik. A francia és az amerikai munkavállalók ma még a bevándorlás korlátozásával akarják feltartóztatni a globalizmust, teljesen feleslegesen. Az outsourcinggal, a nagyvállalati versenykényszerrel szemben tehetetlenek.
TANMESE. A hatékonyság növelése mindenhatóvá vált. A Wal-Mart áruházlánc, amely Kenneth Rogoff harvardi közgazdászprofesszor szerint a többi diszkontáruházzal együtt a felét adja Amerika Európával szembeni, a legutóbbi tíz évben elért termelékenységnövekedési többletének, Friedmannál is a „laposítás” mintapéldája. Az ellátási lánc tökéletes megszervezésével, a legújabb technológia kereskedelmi alkalmazásával Sam Walton maga lett a megvalósult amerikai álom. Ha a Wal-Mart önálló gazdaság lenne, Kína nyolcadik legnagyobb kereskedelmi partnerének számítana, Oroszországot is megelőzve. Ugyanakkor beszállítóinak kevesebbet fizet a többi nagy cégnél, munkavállalói nagyobb részén megspórolja az egészségbiztosítást, éjszakai műszakos dolgozóit bezárja az áruházakba.
Friedman alapvetően az angolszász nagyvállalati kapitalizmus szószólója. Szállítsd le és egyszerűsítsd, tedd láthatóvá a társasági adót! Nyisd meg a piacot a verseny előtt! Tedd rendbe az államháztartást! Beszélj angolul! – sorolja egyik cikkében a gazdasági siker receptjét. A globális cégek költségleszorító könyörtelenségével szemben viszont legfeljebb a negatív reklám, meg a társadalmi felelősségvállalás erejében bízik. Igaza lehet abban, hogy ha a politikai erők a gyengék védelmezésére hivatkozva megpróbálják visszaállítani azokat a protekcionista sorompókat, amelyeket a globalizmus ledöntött, annak az egész társadalom életszínvonala láthatja kárát. De a másik oldalon a szerzőhöz méltatlan leegyszerűsítés lenne pusztán a hatékonyság növelésében érdekelt erők belátó önkorlátozására – a „méltányos laposizmusra” – hagyatkozni.
Az állam szerepe és felelősségvállalása nem szűnhet meg, miként a francia-német modell egészét is korai lenne a történelem skanzenjébe száműzni. Ha republikánusként akarsz élni, szavazz úgy, mint egy demokrata: legyen gondod a vesztesekre és a lemaradottakra! – idézi a mondást maga Friedman. Márpedig, jelenlegi válsága ellenére, ezt a gyakorlatban eddig az európai szociális modell tudta megvalósítani – két világháború tapasztalataiból okulva.
