Nemcsak közmunkát végzők és önkéntesek, de politikusok is megjelentek a Római-parton a minden eddigi rekordot megdöntő áprilisi árvíz drámai pillanataiban – nem mellesleg a választási kampány kellős közepén. A belvárosból felhajózott Gyurcsány Ferenc, oldalán Demszky Gábor főpolgármesterrel, és a homokzsákok mellett tárgyalt a helyi vállalkozókkal, többek között Egri Gáborral. A miniszterelnök a sajtó jelenlétében ezúttal is megígérte: megépül a gát.
A mostani előtt utoljára 2002-ben, éppen az önkormányzati választások előtt áradt ki a Duna. Akkor Demszky Gábor kampányolt a parton a gáttal. A védműről több éve megújuló vita zajlik, sajátos érdekek feszülnek egymásnak, egymásra mutogat Óbuda-Békásmegyer önkormányzata, a főváros és az állam – miközben a part hónapról hónapra hatalmas változáson megy keresztül. 
Árvíz után. Az építkezések tovább folynak.
HULLÁMTÉRBEN. Az alapprobléma adott: a Római-parton 70 hektáros terület hullámtérben fekszik, e mögött épült fel 1965-ben egy ideiglenes védmű, úgynevezett nyúlgát. (Ez védi a csillaghegyi családi házas övezetet és a Pók utcai lakótelepet.) Ha a Duna a belvárosban eléri a 7,5 méteres szintet, a gátig mindent elönt a víz a parton, ahol a kilencvenes években az addig nagy állami vállalatok tulajdonában lévő, 10-20 ezer négyzetméteres telkeket tőkeerős befektetők vásárolták meg. S míg korábban évtizedek teltek el anélkül, hogy jelentősen megáradt volna a Duna, az utóbbi tíz évben négy, egyre fenyegetőbb árhullám öntötte el a partot, és a vízügyi szakemberek előrejelzése szerint az elkövetkező években is „nagy vizek jönnek”.
Négy éve, az önkormányzati választások előtti hetekben, már indulatosan üzengettek egymásnak a sajtón keresztül a főváros és a kerület vezetői. Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere Demszky Gábort és hivatalát hibáztatta, hogy nem oldja meg a Római-part árvízvédelmét, a főpolgármester szerint viszont Tarlós az, aki több éve tartó akadékoskodásával megtorpedózta a gátépítést. A part mentén haladó, a vízi sportokat ellehetetlenítő, a parti életet kizáró bazalt-gátat a polgármester valóban ellenezte, és azt hangoztatta: magára vessen, aki árterületen kíván lakni. Tudni kell, hogy a hullámtérben nem lehet lakóépületre építési engedélyt kérni, nem lehet szocpol-támogatást felvenni, és semelyik ingatlanra nem lehet biztosítást kötni. Csakhogy a Csillaghegyet és a Pók utcai lakótelepet egyaránt védő ideiglenes gát megerősítése a 2002-es árvíz idején 700 millió forintba került. Most áprilisban is hasonló összeget emésztett fel, hogy a frissen betonozott Királyok útján, a gát mellett sok helyütt pótlást kellett építeni agyagból. Abban tehát mindenki egyetért: szükség van új gátra. De hol és milyen legyen, és főleg, honnan lesz rá pénz? Hiszen a főváros hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben, a Podmanitzky tervben nincs szó a gátról.
A főváros és a III. kerület 2005-ben végre megállapodást kötött, hogy közös költségen tanulmánytervet készíttetnek arról, hová kellene a védművet építeni, és milyen megoldás lenne a legmegfelelőbb. A tanulmány márciusban elkészült. A közbeszerzési pályázaton nyertes tervezőiroda – a Műegyetem szakembereit is bevonva – részletesen elemezte, hogy a különböző helyeken milyen előnyei, illetve hátrányai lennének a lehetséges műszaki megoldásoknak. Márpedig itt rengeteg érdek érvényesül egyidejűleg, és a gát építőjének döntenie kell, melyiket fogja képviselni. Mást akar az a part menti ingatlantulajdonos, akinek az ablaka a vízre néz; ő nyilván nem szeretné, ha a kilátását elvenné valami monstrum. A nyúlgáthoz közelebbi birtokosok számára már az a legfontosabb, hogy a víz ne veszélyeztesse őket. Még mindig élnek ott olyan idős emberek, akik az életüket a Római-parton töltötték el, az árvíz őket nem zavarja, annál inkább az, hogy luxusszállodák és lakóparknak látszó épületkomplexumok nőnek ki a földből. A magánbefektetők, akik szállodákat, üdülőparkokat, sportlétesítményeket építettek, a tulajdonuknak megkövetelik a védelmet. Emellett természetvédelmi szempont is létezik: Budapesten egyedül a Rómain található olyan természetes föveny, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatot a folyóval. (Márpedig erre nagy igény van: Pesten már milliárdos magánbefektetéssel épül mesterséges part, plázastílusban.)
>KÉT MEGOLDÁS. „A főváros vízgazdálkodási törvényben rögzített ár elleni védekezési kötelezettsége a közérdek mértékéig terjed” – magyarázza mindezek alapján Csók László, a városháza vízügyi főtanácsosa. Tehát azt kell eldönteni, mit jelent a közérdek a Római-parton. A tanulmány konklúziója ugyanis az, hogy az árvízvédelemre két megoldás lehetséges: vagy közvetlenül a parton, vagy a mai nyúlgát helyén, a Királyok útján épülhet újfajta műszaki megoldással úgynevezett mobilgát. Utóbbi esetben a 3,8 kilométer hosszú, 70 hektáros üdülőterület továbbra is ártér maradna. A döntést a politikusokra bízták. A két védmű ára között ugyanis hatalmas a különbség: az ideiglenes gát vonalában 2,5 milliárd, a part mentén viszont éppen a duplája, 5 milliárd lenne a költség.
Csók László szerint akkor kell a kérdést a budapesti közgyűlés elé vinni, ha megvan a gátépítéshez a forrás. Lapunknak elmondta: Európában mindössze négy-öt éve alkalmazzák a mobilgátat, s ezt az új műszaki megoldást csak a Dunánál kisebb folyók védelmére használják: Hamburgban, Kölnben és Prágában. Azért jóval drágább a part mentén megépíteni, mert sokkal nagyobb vízoszlopot kell megtartania az elemekből összeállítható alumínium-acél szerkezetnek, mint a jelenlegi nyúlgát vonalán. Először tehát Magyarországon engedélyeztetni kell az eljárást, ami ráadásul a vízügyi szakértő szerint jeges ár ellen nem nyújt biztos védelmet. „Másképp megy tönkre egy földgát, amelyen lehet korrigálni a repedéseket; egy acélszerkezetet semmivel nem lehet tovább erősíteni. Ha minden előjel nélkül megroppan és elszáll, akkor percek alatt hatalmas vízár önti el a környéket, jelen esetben a Szentendrei útig minden úszna” – vázol egy tragikus kimenetelű forgatókönyvet a szakértő, aki ezért is kételkedik abban, hogy a hazai vízügyi hatóság engedélyezné a Duna-part menti mobilgátat.
„Megígérték nekünk a gátat, az állam kötelessége megvédeni bennünket!” – fogalmaz ugyanakkor határozottan az egyik parti befektető, Egri Gábor vállalkozó. Cége 2002-ben vásárolta azt a 11 ezer négyzetméteres telket, amelyen 2,4 milliárdos beruházással négycsillagos szállodát épített, 68 szobával, élményfürdővel. A szálloda tavaly kezdte meg működését, és a saját mobilgát-rendszer dacára áprilisban kétméteres vízben állt az épület. Egri Gábor az egyik tagja annak a nemrég megalakult, jelenleg bírósági bejegyzés alatt álló civil szervezetnek, amely a parti gát ügyét a legharcosabban képviseli. Márciusban lakossági fórumot rendeztek, amelyen a mintegy 250 résztvevő a parti mobilgátra szavazott. A most még csak 10 főből álló, de „folyamatosan terjeszkedő” Egyesület a Római-partért nevű szervezet nemrég 30 ezernyi szórólapot terített a kerületben – az árvízben egyáltalán nem érintett békásmegyeri lakótelepen is sok postaládába jutott belőle -, most pedig aláírásgyűjtésbe kezdett a parti gát érdekében, hogy a lakosság fejtsen ki nyomást a döntéshozókra, a „rom-part” ismét „visszanyerje régi fényét”. Az egyik íven egymás mellett szerepel Tarlós István polgármester és ellenzéki helyettese, a fideszes polgármester-jelölt, Bús Balázs aláírása.
VÁLLALKOZÓI VÍZIÓK. „Több nyugat-európai céggel tárgyaltunk, amelyek képesek legyártani a mobilgátat; árajánlatot, műszaki leírást kértünk” – közli Egri Gábor, aki a jeges árra vonatkozó aggályokat alaptalannak tartja. Ugyanakkor megkérdőjelezi a független szakértői tanulmány kalkulációját is. „Számoljunk: ha 3,8 kilométeres szakasz 5 milliárdba kerül, akkor egy méter 1,3 millióba. Ez nem reális” – vélekedik az üzletember. A parti vállalkozók nevében határozottan visszautasítja azt a felvetést, hogy a helyi befektetőknek is be kellene szállniuk a gát költségeibe, amennyiben az a parton jön létre. „Az állam feladata, hogy az infrastruktúrát megteremtse, ezért fizetjük az adót, a vállalkozók pedig munkahelyeket teremtenek” – szögezi le határozottan Egri Gábor, hogy milyen szereposztást tart elfogadhatónak. Azt állítja: ha megépül a parti gát, a magánbefektetők rövid időn belül akár 40 milliárdot fognak befektetni a területen, ha nem, egy fillért sem lenne szabad. „A mi víziónk szerint itt egy szállodákból, sportlétesítményekből, éttermekből álló part épülne. A sétányt 15 méterrel kitolnánk a part felé, lenne gyalogos- és bicikliút, közvilágítás, játszóterek” – magyarázza a vállalkozó, aki a politikusoktól azt várja, hogy segítsék elő a fejlődést.
A főváros szakmai testületei egyelőre azon az állásponton vannak, hogy ne a parton, hanem a nyúlgát helyén épüljön a mobilgát. Azaz ne a közpénzből finanszírozzuk, hogy a part menti telkek és ingatlanok értéke sokszorosára emelkedik. A Magyar Narancs múlt heti száma interjút közölt Budapest főépítészével, Schneller Istvánnal, aki nem titkolja: a kerületi önkormányzatot teszi felelőssé, hogy engedélyezte a funkciójától idegen építkezéseket. „A Római-part árterület. Árterületen (…) csak vízgazdálkodással és vízi sporttal kapcsolatos létesítmények épülhetnek. De milyen a magyar, meg a hatóság? Ott láthatóan lakóparkszerű létesítmények vannak, a földszinten csónakházakkal, és üdülőként árusítják őket. Az önkormányzat azzal takarózik, hogy üdülőre adták be az építési engedélykérelmet” – szögezi le a beszélgetésben a főépítész. Tarlós István polgármester viszont a fővárost hibáztatja: szerinte őt kész helyzet elé állítja, hogy üdülőövezeti besorolás alatt áll a terület. Márpedig a parton felépült, vagy most épülő, lakóparknak látszó ingatlanok építői mind üdülőre kértek engedélyt. Arra viszont nincs mód, hogy az üdülő fogalmát szigorúbban határozza meg az önkormányzat, így kénytelenek kiadni az engedélyeket. Szerinte a Rómain zajló ingatlanfejlesztést semmiféle törvényes eszközzel nem lehet korlátozni.
A valóság az, hogy korábban létezett egy, a mostaninál szigorúbb kerületi szabályozás; 1993-94-ben a helyi önkormányzat részletes felmérést végzett a területen, majd 1997-ben a közgyűlés elfogadott egy olyan rendezési tervet, amely a vízisport-élet megtartását tűzte ki célul. Akkor rögzítették: a kisebb telkeken 4,5 méter, a nagyobbakon 7,5 méter lehet a legmagasabb épület. Azon terv alapján nem épülhettek volna meg a többszintes lakóparkok, még ha üdülőnek is hívják azokat. Csakhogy 2001-ben új szabályozás lépett életbe, amely már 11 méteres épületmagasságot is lehetővé tett. Liszkai Krisztina volt akkor a kerületi főépítész, ő a Figyelőnek ezt a módosulást úgy magyarázta: a fővárosi új szabályozás miatt a 2 ezer négyzetméternél nagyobb telkeken a felére csökkent volna a telkek beépíthetősége, vagy a 1,5-2,5 hektáros telkek megosztására került volna sor. Kizárólag ezeken a telkeken vált volna lehetővé a magasabb épületek elhelyezése kompenzálásként. Ha ezt nem teszik lehetővé, akkor esetleg kénytelen lett volna a kerület kártérítést fizetni a tulajdonosoknak.
HÍDKÖZELBEN. Egyelőre úgy látszik, a Római-parton a beruházók akarata minden egyéb érdeket elsöpör, de olykor még a józan ész szabályait is átlépi. Példa erre az ideiglenes gáton kívül, a Nánási út mellett létesített Platánliget Lakópark esete: ha néhány év múlva felépül az aquincumi híd, akkor az ablakoktól mindössze néhány tíz méterre, kétszer két sávon dübörögnek majd a járművek. A híd nyomvonala négy évtizede szerepel minden városrendezési tervben, ezt az építtetőnek is tudnia kellett – ám a telektulajdonos megszerezte minden szakhatóság hozzájárulását, a kerület pedig kiadta az építési engedélyt. De a nyúlgáton belül, az árterületen is épül a majdani hídhoz hasonló közelségben egy lakóparknak látszó épület. Kérdés, a híd kivitelezését mennyivel drágítja majd az a hangszigetelő technika, amelyet kénytelenek lesznek alkalmazni, mert különben az épületek lakhatatlanná válhatnak. És ezt is nyilván az adófizetők pénzéből kell majd megoldani.
