Horváth Attila

– Iparági rémhír, hogy Geszti Péter visszavonul, vagy csak a cég vezetéséből lett elege?

– Rémhír. Eddig ketten vezettük a kreatív csapatot, Péter most új pozícióba került. Kreatív stratégiai tanácsadóként folytatja, de továbbra is a vállalat húzóarca marad, úgy, hogy közben nem aprózza el magát. Az Akció-Nxs napi kreatív ügyeit egyedül viszem tovább, magyarul a nyakamba szakadnak a mindennapos pepecs munkák.

– Ismerem ezt a „tanácsadósdit”: így küldik parkolópályára a szakmailag elfáradt kollégákat.

– Szó sincs Geszti kreativitásának megfakulásáról. A cég olyan új elemek, reklámszakmai fogások behozatalával kísérletezik, amilyenekkel Magyarországon még senki. Ezeknek a trendeknek az importálása lesz Péter új feladata.

– Miért, a rendelkezésre álló módszerekkel nem lehet hatékonyan célba juttatni a reklámüzeneteket?

– Nem. Egy olyan világban, ahol iPodok szolgálják a kényelmet, a hagyományos kampányok unalmassá válnak. Különleges mix alkalmazására van szükség, amelyben egyre nagyobb szerephez kell jutnia a vírus- és gerillamarketingnek, ez utóbbi módszerekkel ugyanis a reklámkerülők is nyakon csíphetők. Ilyen például az az autóreklám a motorizált terroristával, aki öngyilkos merényletével önmagát ugyan elpusztítja a kocsiban, de az autónak és a környezetének semmi bántódása nem esik. Ezekben a főleg interneten terjedő opusokban az a jó, hogy a látottak élményként élhetők meg, amit megosztunk a barátainkkal, úgy, hogy továbbküldjük nekik a spotot. És itt kanyarodnék vissza a mi jövőnkhöz, ami az lenne, hogy ne reklámfogyasztásra bírjuk rá a vevőket, hanem inkább márkaélményt adjunk nekik.

– A jellegzetes „tisztítószer, amelytől örömtelibb lesz a hajnali kutyasétáltatás” jegyében fogant reklámokat látva úgy tűnik, mintha a hazai reklámszakma még máshol tartana.

– Van lemaradás, nem is kicsi. Ez főleg olyankor fogalmazódik meg bennem, amikor megnézek egy napkeltés reklámblokkot, esetleg egy másikat az M2-n, este nyolc körül, a Híradó ismétlése előtt. Ez sosem hagyja feledni, honnan jövünk, és hol tartunk ma.

– Ott tartunk, hogy hosszú évtizedek után ismét úszó Eb-t rendezhetünk. Reklámszakemberként mit szól a versenyt hirdető pulikutyához?

– Komoly hiba a szerepeltetése. Megfeszülünk, hogy ilyen és ehhez hasonló, nemzetközi publicitást adó eseményeket rendezzünk Magyarországon, majd kiderül, nincs mit kitenni a kirakatba. Csak a pulit, meg egy rémesen alacsony színvonalú megnyitóünnepséget, amelynek vizuális főattrakciója a napfényben eldurrogtatott tűzijáték, meg párszáz égnek eresztett lufi.

– Tudom, hogy nem zoológus, de milyen állattal csapna hírverést a vágyott labdarúgó Eb-nek?

– Stadiont sem építenék abban az országban, ahol a foci már-már szitokszó, ahol be kellene záratni a profi futballt, ahol az NB II-be visszaminősített Fradi hányattatásain le lehet vezetni az ország rendszerváltás óta megélt történetét. A hazai olimpiaszervezésről inkább gondolom, hogy jobb nemzeti ügy lehet, olyan, amilyen a rendszerváltás óra hiányzik ebből az országból.

– Ezt nemcsak azért mondja, mert az ügyet népszerűsítő reklám a cégük terméke? Meg kell mondanom, az, hogy pár híresség elmondja, kéne ide olimpia, nem csigáz fel túlságosan.

– Reklámtechnikai szempontból nincs benne bravúr – ezt nem vitatom -, mégis népszerű. Az olimpiaszervezés gondolatának támogatottsága a kampány startja után egy héttel 76 százalékos volt a Szonda Ipsos szerint.

– Engem nem győzött meg, miként a Combino villamosok sem. Mit szól a BKV ámokfutásához?

– Teljes csőd. Demszky kudarca az egész. A főpolgármester eltaktikázta a kampányát, jóllehet a Combino villamosok annak gerincét adhatták volna. Amit ki akart tenni a kirakatba, az úgy tűnik, most visszahullik rá.