A ’80-as években történt még mindez, és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának folyóiratában közzétett tanulmányból derült ki, írja a Blikk. A Mahart – a magyar hajózási társaság – tengerjáró hajóin jutott el a fegyverszállítmány Iránba, a Budapest nevű hajó például 1988. január 1-jén érte el az iráni Bandar-Abbasz kikötőjét.
A magyar legénység a kikötés után szembesült a háborúval, „az iráni kikötésnél több kilőtt külföldi kereskedelmi hajót, vízen lángoló járművet láttak, a Bandar-Abbászból történő kihajózás során pedig el kellett szökni a túlságosan vendégmarasztaló iráni parti őrség elől”, írja a tanulmány szerzője, Orbán-Schwarzkopf Balázs.
A fegyverszállítást nemzetközi egyezmények is tiltották, ezért a matrózoknak azt kellett mondaniuk, hogy Indiába indulnak. Az egyik tengerész, Nagy Gábor azonban kikotyogta az államtitkot:
„Épp most jöttünk vissza a Hormuzi-szorosból. Iránnak vittünk 20 000 db lejárt rakétát, BM-21 sorozatvetőkhöz. Jó mi? A Sió ugyanezt csinálta, és mi is megyünk még egy kört 50 000 darabbal. Ha most se lőnek belénk, akkor soha!” – írta haza egyik barátjának a laktanyába.
A hazaküldött képeslap az ezredparancsnok asztalán landolt, de a tengerész valahogy megúszta az államtitoksértést.
