Veszélyekkel teli világunkban a rendszerváltást követő immáron tizenhatodik évben hazánk NATO-tagsága révén igen kedvező biztonsági pozícióba került. E már közhelynek tűnő megállapítás lehet Deák Péter A félelem ellen című tanulmánygyűjteményének fő mondanivalója. S ha a jeles biztonságpolitikai szakértő írásain elgondolkozunk, óhatatlanul arra a következtetésre jutunk: a tisztes közvélemény napjainkban természetesnek tartja, hogy a NATO-nak kutya kötelessége védelmet nyújtani minden országunkat fenyegető külső veszéllyel szemben. A tagságból származó kötelezettségek teljesítéséről azonban kevés szó esik.
Pedig – s ezt e dolgozatok széles körűen igazolják – a jelenlegi egyre bonyolultabbá váló nemzetközi helyzetben a biztonságot fenyegető veszélyforrásokat egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül. Merthogy nemcsak a messzi távolban, hanem még a közelünkben is megjelentek a nemzeti, etnikai konfliktusok, amelyeket még a közelmúltban is katonai összecsapások kísértek.
Arra a gyakran visszatérő kérdésre, hogy mennyire fenyeget(het) minket a nemzetközi terrorizmus, szerzőnk éppen NATO-ban elfoglalt helyzetünkből kiindulva állítja: noha mostanság a fegyveres erőszakos kihívások közül éppen ez került előtérbe, nem vagyunk „célország”. Ámbár „nálunk is előfordulhatnak terrorcselekmények”, tekintettel arra is, hogy a NATO-bővítés következtében jelentősen megváltozott hazánk geopolitikai helyzete, stratégiai pozíciója, s ezáltal megnőtt balkáni konszolidációs szerepünk. S amellett, hogy Magyarország biztonsága már az ezredfordulóra garantálttá vált, nem hagyható említés nélkül, hogy a szervezet tagjaként, miként a jugoszláviai fellépésünk és a KFOR akció mutatta, országunk „erős pozícióba került” és „a déli szárnyon előretolt bázisország szerepét tölti be.” Mindez pedig „súlyos felelősséggel jár a regionális politikában, a hazai infrastruktúra fejlesztésében, a haderő arculatában és belső arányaiban”.
Marad a végső következtetés: Magyarország ugyan nem nagyhatalom, nem is regionális erőközpont, s ezért nem is képes önállóan reagálni globális kihívásokra, azonban feladata lehetőségeihez mérten részt venni ezek elhárításában. Mivel részesül a NATO védőernyőjének oltalmában, a rá háruló nemzetközi kötelezettségeket is okvetlenül teljesítenie kell. Ehhez pedig nem csupán anyagi eszközök szükségeltetnek, hanem közös akarat is, mindenekelőtt az egymással élesen szemben álló politikai erők egyetértése, és – uram bocsá’ – együttműködése.
Deák Péter: A félelem ellen. Biztonságpolitikai írások • Zrínyi Kiadó, 2005 • Ára: 3200 forint
