Erre dolgozott ki most módszert a német hadsereg: az Elektroniksystem und Logistik és a Dräger cégekkel együttműködve olyan ejtőernyőt fejlesztett, amellyel a gépelhagyás után korábban elképzelhetetlenül messzire is elrepülhet viselője.
Szárnyas felszerelés. Akár 200 kilométerre is repíthet.
A szabadeséses ugrásoknál – amelyek során az ernyőt csak meghatározott idejű zuhanás után nyitják ki – a felszerelés siklási készségeinek kihasználásával akár 50 kilométerre is eljuthat az ugró. Az ennél nagyobb távolságok leküzdése azonban eddig lehetetlen volt, elsősorban a szelek miatt, no meg azért, mert a siklással elérhető nem túl nagy sebességű repülés közben az ejtőernyős kimerül, átfázik, és magával szállított oxigénje elfogy, így leszállásra kényszerül.
Az új német fejlesztés azonban a siklásra alkalmas ernyő nélkül is akár 200 kilométerre röpíti viselőjét. A ruházatot speciális szénszálas merevítésű, másfél méteres fesztávolságú szárnnyal egészítik ki, amely csaknem horizontális irányúvá alakítja a szabadesést. Így, valamint egy közeljövőben kifejlesztendő mini-sugárhajtómű alkalmazásával a korábbi repülés sebességének sokszorosa érhető el, és a legyőzhető távolság is megnő. Az ejtőernyős, a szárnyat nem számítva, mintegy száz kilogramm hasznos terhet képes magával cipelni: fegyvereket, légzőkészüléket és navigációs eszközöket. A fejlesztők szerint a technológia nagy előnye, hogy az így villámgyorsan szálló katonát radarral nem lehet azonosítani, és a szél sem téríti el pályájáról. A rakétahajtóművel kiegészített felszerelés a Bundeswehr reményei szerint 2007-re készül el; a szárnyak azonban már ma is rendelkezésre állnak. Az osztrák Felix Baumgartner (a „Madárember”) három éve hasonló, hajtómű nélküli felszereléssel repülte át a La Manche csatornát.
