A hidrogén meghajtású járművek elterjedésének legfőbb akadálya azonban, hogy egyelőre nagyon költséges az egyébként környezetbarát üzemanyag előállítása. Ezt ma általában úgy oldják meg, hogy áramot vezetnek a vízbe, így oxigéngáz és hidrogén fejlődik. Az amerikai védelmi minisztérium kutatólaborja, a Sandia National Laboratories új napreaktora, a CR5 nevű berendezés azonban a Nap energiáját felhasználva bontja a vizet alkotóira.
A hidrogén környezetre gyakorolt hatása attól függ, honnan nyerik az áramot a vízbontáshoz. Ha ehhez szenet, földgázt vagy kőolajat használnak, a hidrogén nem lesz kevésbé szennyező, mint a termeléséhez szükséges energiahordozó. Ha viszont a napsugárzás kimeríthetetlen energiaforrását közvetlenül használnák fel a hidrogén előállítására, akkor folyamatosan valódi „zöld” hidrogén állna rendelkezésre.
A Counter Rotating Ring Receiver Reactor Recuperator (röviden CR5) különleges napkemence, amely a napenergia melegítő hatását, valamint a mechanikai mozgást kémia reakciók előidézésével kombinálja, s így fejleszt hidrogént. A kobalt,magnézium- és nikkel-oxiddal ötvözött vasoxiddal bevont forgó gyűrűkből álló berendezés működése sajátos cikluson alapul, amelyben hőcsere révén a lehető leghatékonyabban hasznosul a napenergia. Ennek következtében pedig a lemezeknek a Nappal átellenes, hidegebb oldalához vezetett víz felforr, gőzzé alakul, amely a katalizátorként működő lemezek felületén hidrogént fejleszt. Ezt a gázt ekkor elvezetik és tárolják. A lemezek külső felületén szabadon távozik a levegőbe az oxigén. E két reakció azt eredményezi, hogy fémlemezek regenerálódnak, így újabb vízmolekulák bontására képesek.
A kutatók jelenleg laborban működő prototípust építenek az új erőműből: ezt a hatékonyság pontosabb mérésének érdekében a Napot imitáló lámpákkal világítanák meg.
