Jótálláskényszer

Fogytán a zsákban a pénz – indokolja keserűen az egyik fiókvezető az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (Otiva) alapszabályának tavaly áprilisban megszavazott módosítását. E szerint ugyanis a 150 integrált takarékszövetkezetnek saját állampapír-állományából el kell különítenie egy részt arra az esetre, ha valamelyikük tőkepótlásra szorulna.

Bodnár Ottó, az Otiva ügyvezetője.Az alap védőhálóként is működik.

A módosított alapszabály értelmében amennyiben a szektorban tőkeproblémák támadnak, de az összesített korrigált mérlegfőösszeg 2 százaléka – ez ma 8,1 milliárd forint – nem áll rendelkezésre az Otivában, a hiányzó részt maguknak a takarékszövetkezeteknek kell biztosítaniuk. Jelenleg 7 milliárd forintja van a szektor biztonságos működését felügyelő intézménynek, így 1,1 milliárd forintot a szövetkezeteknek kell pótolniuk. Csekély vigasz, hogy rosszabbul is járhattak volna: egy korábbi javaslat értelmében készpénzben kellett volna fizetniük; ennél kedvezőbb az, hogy állampapír-állományukból zárolják a szükséges összeget. A végeredmény viszont mégis csak az, hogy a jól működő takarékok állják a cechet azok helyett, amelyek veszteségesek, esetenként nyilvánvaló visszaélések miatt.

A szektor konszolidációjára és biztonságos működtetésére életre hívott Otiva 1993-as megalakulása óta egyetlen takarékszövetkezet sem ment csődbe, holott 1 millió ügyfelével és 1700 kirendeltségével ez a legnagyobb pénzintézeti hálózat az országban. „A szektor konszolidációja európai módon, de a bankrendszerével ellentétben igen költségtakarékosan zajlott” – állítja Kiss Endre, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke. Ugyanakkor elismeri azt is, hogy az utóbbi időben négy-öt olyan nagyobb összegű konszolidációra került sor, ami „már nem volt időszerű”.

RENDŐRSÉGI ÜGYEK. Az ország legtávolabbi csücskében a békésen és jól működő takarékszövetkezetek ügyfelei körében is nyugtalanságot kelt egy-egy zűrös eset felröppenése, így a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is igyekszik diszkréten kezelni az ilyen ügyeket. Ettől függetlenül az elmúlt másfél évben két takarékkal kapcsolatban volt kénytelen nyilvánosságra hozni igen szigorú, s komoly gondokat sejtető határozatokat. A vajai székhelyű Nyírségi Takarékszövetkezet és a salgótarjáni Háromkő vezetőinek fejenként milliós nagyságrendű büntetést kellett fizetniük, a hatóság ugyanis a kiróható legnagyobb, éves nettó jövedelmük 50 százalékának megfelelő összegű bírság megfizetésére kötelezte őket. A vezetőknek le kellett mondaniuk tisztségükről, s az Otiva és a PSZÁF is rendőrségi feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt. A két takarékszövetkezetnél történtek – a prudens működés szabályainak megsértése, engedély nélküli tevékenység végzése, a tartalékolásra és a kockázatvállalásra vonatkozó szabályok, valamint az adatszolgáltatási előírások áthágása – több mint másfél milliárd forintjába került az Otivának: a Háromkőt 820 millió, a Nyírségit 730 millió forinttal kellett kisegítenie.

„A folyamatban lévő rendőrségi vizsgálatok ellenére, új vezetőséggel, mindkét helyen sikeres reorganizáció folyik” – mondta a Figyelőnek Bodnár Ottó, az Otiva tavaly nyáron hivatalba lépett ügyvezető igazgatója. A módszer ilyen esetekben az, hogy az alap a pénzügyi segítség mellett „támogatási szerződésben” garanciális elemeket köt ki, vétójogot biztosít magának, garantálva ezzel azt, hogy a reorganizációs folyamatot a saját szakembere felügyelje. „A lényeg, hogy védőhálóként is működjünk; teljes körű reorganizációs folyamatot indítunk el, növekedési pályára állítjuk a takarékszövetkezetet, ami a talpra állást és a pénzbeli segítség visszafizetését is biztosíthatja” – teszi hozzá a kockázatkezelést az elmúlt évtizedben az Ibusz Banknál, az ABN Amro Banknál, majd önálló kockázatkezelő cégnél gyakorló Bodnár Ottó. A Háromkő már „sínen van”; a Nyírségi Takarékszövetkezet – ahol a súlyosabb szabálytalanságok történtek, s egy adóscsoport nagy összegű hitelezéséhez kapcsolódóan következett be a tőkevesztés -, e hó végével beolvad a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezetbe. Ez utóbbi az átvett 380 millió forintos rossz portfólió kezeléséhez (takarékszövetkezeti részjegy vásárlásával) ugyanekkora összegű tőkét kapott az Otivától, 350 millió forint ugyanakkor visszafolyik az intézményvédelmi alap kasszájába attól a négy környékbeli takaréktól, amelyek átvették a Nyírségi 13 kirendeltségét, betéteit, hiteleit és ügyfeleit.

ELÉGEDETLENEK. A pénzügyi segítséget kapó takarékszövetkezetek a támogatási szerződésben vállalják, hogy – ha prudens működésüket nem sérti – évente nyereségük 50 százalékát visszautalják az Otivának, törlesztve ezzel a támogatásként kapott összeget. Az OTSZ 15 éves fennállását ünneplő kiadvány tanúsága szerint azonban a tagság körében elégedetlenség mutatkozott a tőkejuttatások visszaadásának megtagadásával kapcsolatban.

A támogatott takarékok vonakodását Bodnár Ottó is elismerte, hozzátéve, hogy a szövetkezeti törvény „egy részvény-egy szavazat” elve nem könnyen alkalmazható a tőkeemeléssel (részjegy-vásárlással) takarékszövetkezeti tulajdonossá vált Otiva számára abban az esetben, ha az érintett takarékokban nincs meg az együttműködési készség. Az Otiva jelenleg több mint 30 takarékszövetkezetben birtokol összesen 3,1 milliárd forintnyi részjegyet. Az intézményvédelmi alap fennállásának 13 éve alatt mintegy 7 milliárd forintnyi állami forrást kapott a szektor támogatására.

Az állam azonban kettős mércével mér. Míg a magyar bankrendszernek a kilencvenes években lefolytatott konszolidációjára mintegy 400 milliárd forint állami forrást használtak el úgy, hogy a pénzintézeteknek a hiányzó tőkét nem kellett visszafizetni, a takarékszövetkezetek jóval szigorúbb elbánásban részesültek. Az Otivának még az ominózus 7 milliárd forintnyi állami pénzből is törlesztenie kell 2013-ig 4,1 milliárdot, igaz, egy 2002-es megállapodás alapján 3 milliárd forint visszafizetésétől nagyvonalúan eltekintettek.