Drága apósom, amint a rendszerváltás idején megkapta első útlevelét, görnyedt hátával, azon úriemberesen összekulcsolt kézzel, hosszú nehéz télikabátjában és húszéves kalapjában vonatra ült, leszállt Bécsben, besétált a Kärntner Strasséra, bement az első boltba, és vett egy csigakiszedő készletet. Azután visszament az állomásra, és hazajött. A történet lírájától és filozófiájától eltekintve marad a puszta tény, apósomnak nem volt csigavillája. Lett. Rá gondoltam most, amikor nekiduráltam magam, hogy hasznos és totálisan felesleges konyhai eszközökről írjak.
Az egyik kedvencem a baconvasaló szerkezet. Nem mintha eddig találkoztam volna valakivel, akit éppen az irritált, hogy a reggelire sütött szalonna hullámos, de hát végül is a tökéletességre törekvés viszi előre az emberiséget. A szakosodás nem csak az orvosi rendelőket, de a konyhákat is elérte. A testes ollóval csak vörös homárt lehet bontani, a félgömböt formázó gyümölcs- és zöldségkanalak pedig nem keverendők össze: vannak papayához, kivihez, dinnyéhez és mogyoróburgonyához használatosak is. Aztán ott vannak a csipeszek, amelyekről azt mondják, hogy a halfilézés kiegészítő eszközei, az ottmaradt szóló szálkákat kell eltávolítani velük, anélkül, hogy meggondolatlanul megragadnánk a kiálló szálkát, mert ezzel csak ujjnyomunkat hagyhatnánk a halszeleteken, ami egy jobb helyen megengedhetetlen.
Ma már tudjuk, hogy a konyha ugyanúgy tudományos terep, mint bármi más. Egyes serpenyők teflonbevonatát gránitporral vegyítik, hogy a kések se tegyenek kárt bennük, a csúcskések acélját pedig kétszer olvasztják, hogy tartósabbak és élesebbek legyenek. Formájukat is számos szempont alapján alakították ki. A törököktől ismert felfelé kunkorodó jatagán végét lekerekítették, így lett tökéletes sonka- és lazacszeletelő. Két körrel jelölt acélponton kellene megfognom, hogy a súlypontján ragadjam meg, mert akkor a legkisebb erőfeszítéssel vághatok. Vajon levághatok-e vele egy szelet kenyeret? Vagy az olyan lenne, mintha szivarvágóval csípném le a répa végét. Most őszintén: kell ez a dilemma? Ugye hogy nem. Annál inkább kellene az a kés, amelynek élén kis rovátkák vannak. Ha a nyakamhoz tartották volna, akkor sem jöttem volna rá, hogy ezeket a milliméteres bemélyedéseket szellőztetőnek nevezik, mert ez a néhány rovátka a titka annak, hogy a hagymavágás közben ne ugorjon le a vágódeszkáról.
Kemény dolgok ezek! A konyha amúgy is tele van olyan kemény dolgokkal, mint a fahéj, a gyömbér vagy a hűtőben felejtett és betonszerűre száradt parmezán. Ezek megreszelésére csak illúziókkal teli vagy tök amatőr háziasszonyok durálják neki magukat. Pedig ma már ezekre alkalmas reszelő is van, élessége miatt csak speciális védőkesztyűben lehet nekifogni az egyszerű konyhai műveletnek. A munkavédelem egyébként is felfutóban van, létezik olyan cég, amely a hagymaszeletelő késhez acél ujjvédőt csomagol.
De ugorjunk az édességfrontra! Ismerőseim konyhájában még mindig gyakran hallom az összeütődő tepsik ismerős fémes zörgését, és emlékszem, milyen bizalmatlanul próbáltam ki az első szilikon sütőformát. Jó, jó, működik, de meddig? Hát jelentem, utánanéztünk. A felkészülésemben segédkező szakember beavatott, hogy egy 2 ezer forintos szilikon formának mit kell kibírnia. Egy jó cég forgalmazás előtt irreálisan magas hőmérsékleten, 280 fokon teszteli a formát, 5 ezerszer kisüti – ekkora strapát kell kibírnia. Ha tehát valaki minden nap sütne (megjegyzem, ilyen élő embert elképzelni sem tudok), akkor a formának 13,5 évig kellene tartania. Elnézem az én piros muffinsütőmet, és az előbbiek ismeretében élek a gyanúperrel, hogy ez mifelénk az örökség része lesz.
A gondolat önironikus. Egy nagy cég nem ismeri ezt a fogalmat, nincsenek érzelmei. Ez arról jutott eszembe, hogy a Peugeot – amely köztudottan – nem csak autókat gyárt, olyan borsszórót árul, amelynek darálójára örök garanciát vállal. Irónia (és bors) nélkül. Mindenesetre, aki ilyet vesz, ajánlom, tegye el a számlát. Hátha majd kérik a reklamáló unokáktól.
Ha túl vagyunk a főzésen és sütésen, marad a tálalás. Ebben is nagy a restanciám. Fanyelű eszközök hada sorakozik a polcokon és az internetes kínálatban. Van olyan lyukacsos kis bigyóka, amelyet a narancs héjának körkörös lenyúzásához találtak ki, koktélokban jól mutat, ennek testvérkéje sárgarépaszálak készítésére alkalmas.
A konyha egyébként is a végtelen fantázia terepe. A konyhai eszközök kiagyalói ennek megfelelően igazán szabad emberek. A szellem szabadságánál pedig nincs nagyobb öröm. Talán csak egy csigakiszedő mérhető hozzá. Persze a rendszerváltás idején.
