A jogszabály jelenleg nem teszi lehetővé zárt légterű dohányzóhely kialakítását az ápolást, gondozást nyújtó bentlakásos intézményekben. Azokban pedig, ahol egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak, az udvaron sem lehet dohányozni.
A bentlakásos intézményekben, főleg az idősotthonban élő dohányosok januártól többnyire csak az intézményt elhagyva, annak bejáratától öt méterre gyújthatnak rá. Az ombudsmanhoz nagy számban forduló panaszosok közül többen azonban még ott sem, mert az intézmény bejáratánál buszmegálló van, nekik tovább kell menniük. Sokszor ezt képtelenek megtenni, idős koruk, mozgáskorlátozottságuk miatt ugyanis ki vannak szolgáltatva az őket ellátó személyzet jóindulatának is – írták. Hozzátették: a cselekvőképességben korlátozottak pedig, még ha fizikai értelemben képesek is megközelíteni a legközelebbi dohányzóhelyet, ápolói felügyelet, kíséret híján ezt nem tehetik meg.
Szabó Máté vizsgálatában arra kereste a választ, hogy vajon a bentlakásos szociális intézményekben élők dohányzását – az intézményi jellegre való tekintettel – indokolt-e általánosságban megtiltani, vagy az emberi méltóságból eredő önrendelkezési jog érvényesülését figyelembe véve a szabályozás során meghatározó tényezőnek kellene-e tartani a benntartózkodás jellegét, az életvitelszerűséget.
A biztos álláspontja szerint a jogalkotó alapvetően két esetben engedélyezte kivételes jelleggel a zárt légterű dohányzóhelyek kialakítását. Egyrészt van egy meghatározott munkavállalói kör, amely a munkahely, munkakörnyezet, illetve a munkavégzésből adódó speciális körülmények miatt a nyílt légtérben való dohányzással súlyosan veszélyeztetné a maga vagy más élet- és vagyonbiztonságát; másrészt a jogalkotó figyelembe vette az érintettek egy bizonyos helyen való tartózkodásának okait és jellegét.
Úgy látja, ennek alapján a büntetés-végrehajtási intézményekben és a rendőrségi előállító helyiségekben, fogdákban, az őrzött szálláshelyeken a fogvatartottak, továbbá a pszichiátriai intézetben a pszichiátriai betegek esetében az érintettek ott-tartózkodásának különleges jellemzője, életvitelszerűsége – illetve esetlegesen a nyílt légtérben kialakított dohányzóhelyre történő kísérés, ellenőrzés, felügyelet problémájának megoldatlansága – indokolja a főszabálytól való eltérést, azaz a zárt légterű dohányzóhely kialakításának lehetőségét.
Az ombudsman szerint az ápolást, gondozást nyújtó szociális intézményekben ellátottaknak az intézmény az otthonuk. Az ember az otthonában a főszabály szerint tetszés szerint élhet önrendelkezési jogával. Szabó Máté rámutatott arra, hogy a bentlakásos intézmények lakóinak magánszférája értelemszerűen nem lehet korlátlan, hiszen az ápolás, gondozás elsődleges célja mellett ezen intézményekben törekedni kell a békés, nyugodt, konfliktusmentes együttélésre, továbbá a nemdohányzó ellátottak érdekeinek, egészségének védelmére is. Az alapvető jogok biztosa ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ellátottak önrendelkezése a dohányzás tekintetében teljes mértékben nem korlátozható alkotmányosan.
A közlemény szerint az emberi erőforrások minisztere az ombudsmannak azt írta, hogy a visszajelzéseket gyűjtve elképzelhetőnek látja a szabályok bizonyos módosításait.
