Talán finoman fogalmazunk, ha azt állítjuk: tévhit, hogy senkit nem érdekel a magyar foci. Az igazat megvallva rengeteg embert érdekel a magyar labdarúgás múltja, jelene és jövője, még akkor is, ha annak nem a legfényesebb napjait éljük.
Ha a hétköznapokból vett példát nézzük, egy-egy válogatott mérkőzés vagy bajnoki rangadó után elég csak kilépni a házból, elmenni a közértig, a lottózóig, a kocsmáig, ha egy cimborával találkozunk, az első kérdése szinte biztosan az lesz: láttad tegnap a meccset?
Mindegy miért kérdezi, tudsz-e róla, hogy nyert a válogatott vagy éppen kikapott a kedvenc csapata, esetleg az MLSZ-t akarja szidni vagy a kormányt dícsérni a stadionépítések miatt. Az biztos, hogy látta a meccset, de legalábbis tud az eredményről, a szomszéd elmesélte neki.
Fotó: MTI
Más sportágaknál ez nincs meg. Ha a Győri Audi ETO női kézilabdacsapata bajnok lesz, lassan már meg sem lepődünk, egy BL-siker esetén pedig pár napig méltatjuk az egyébként lenyűgöző teljesítményt. Senki meg nem említi – leszámítva a helyi szurkolókat – hogy Görbiczék nyertek a Vác ellen vagy negyvenet dobtak valakinek. Arról nem is beszélve, hogy két kisebb csapat összecsapásáról senki nem tud – holott manapság egy Puskás Akadémia-Honvéd meccs biztos beszédtéma lenne, ha más miatt nem is, a Pancho Aréna adna rá okot.
Nem jellemző, hogy Hosszú Katinka vagy épp Gyurta Dániel sikereit rendre emlegetnénk, a kajak-kenusok nagy eredményeiről büszkén számolnánk be másoknak, vagy a női röplabda-válogatott Eb-selejtezős küzdelmeiről beszélnénk egymással. Ugyanakkor kis túlzással elég, ha a “foci” szót megemlítjük egy társaságban, akár órás beszélgetések is kerekedhetnek belőle.
Nincs ezzel baj, hiszen ez sportkultúra, a régi idők nagy-nagy sikereiből fakad. Lényegtelen, hogy szidjuk, méltatjuk, biztatjuk, csalódással szemléljük a magyar labdarúgást, rengeteg embert mozgat meg.
Múlt hét csütörtökön húszezer néző előtt lépett pályára a magyar válogatott a dánok ellen a Nagyerdei Stadionban, s bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy akár többgólos vereség is lehetett volna belőle, 2-2-re végeztünk, a hangulat pedig parádés volt.
Fotó: MTI
Telt ház volt a Pancho Aréna megnyitóján, majd az első NB1-es találkozón is, s valószínűleg így lesz ez a többi stadionavatón is.
Nem leírva egyetlen sportágat sem, a magyar foci még mindig képes érzelmeket kiváltani az emberekből, bár a sorozatos kudarcélmények miatt manapság csak a düh és az elkeseredettség köszön vissza a szurkolókból. De az érdeklődés megvan.
