Bár a jegybankok feladata nem a reálgazdaság hitelezése, többen közülük mégis megteszik. Erre szolgál például a FED TALF eszköze, amely tényleges hitelezési eszköz, más jegybankok – mint a Bank of England, Bank of Japan, SNB es az ECB – jegybankpénzből történő eszközvásárlási programjaival avatkozik be közvetlenül a reálgazdaságba. Ilyenkor a jegybank úgy nyújt hitelt, hogy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat vásárol. Több jegybank ezzel a programmal eléri a vállalati szféra legnagyobb szereplőit is. Magyarországon a vállalati szféra közvetlen hitelezése jegybankpénzből nem lenne ilyen egyszerű, a magyar vállalati kötvénypiac, illetve maga a hitelpiac is alulfejlett, ezért van szükség más rendszerre, amennyiben el akarjuk érni az érintetteket. Erre egy alternatíva lehet a Surányi György-féle megközelítés – vélte a gazdasági elemző.
A jegybankok a hitelkamatlábat a reálgazdaság hitelezésekor nem az alapkamat alapján határozzák meg, hanem az irányadó bankközi kamatlábak felárral növelt értéke szerint. A felár aukciós rendszerben alakul ki. A TALF esetében például az irányadó kamatláb az egyéves USD OIS ráta. Az eszközvásárlások során kialakult hitelkamatlábak (például állampapírok esetén, amikor a jegybank az államot hitelezi tulajdonképpen) pedig a piaci keresleti-kínálati viszonyoknak megfelelően alakulnak, a jegybank ezeken a piacokon csak egy szereplő a sok közül – közölte a londoni elemző.
Az MNB elképzelhető hitelrátájára vonatkozó kérdésre Sárdi Bence úgy felelt: a hiteleket nem az alapkamat mérteke, hanem adott devizára (forint esetében BUBOR) vonatkozó bankközi kamatláb valamilyen felárral növelt érteke határozza meg, ez alapkamat alatti érteket is kitehet. Jelenleg az MNB irányadó kamatlába 8 százalék, de például a BUBOR fixingek 3 hónap felett ez alatt vannak, így lehetséges lehet alapkamat alatti érték akár rendkívüli kamatráta megállapítása nélkül is – tette hozzá az elemző.
