Úgy rémlik, mintha a magyar gasztronómia lemaradt vóna a bor mögött. Bor nincs gasztro nélkül, a magyar bor minden nyavalyájával együtt lenyűgözően fejlődik, a nemzetközi színvonalat közelítgeti, miközben a magyar gasztróban mintha nem sikerült volna a rendszerváltás. Kínálati és keresleti oldalon egyaránt uralkodik az a provinciális kádárista gebines paradigma, amiben monarchista közhelyek keverednek pásztorételek közhelyeivel egy korrekt menza színvonalán, mit sem tudva arról, hogy a világ gasztronómiájában hasonlóan forradalmi folyamatok zajlottak le, mint a borkultúrájában. Tavaly (írja a Vendég júniusi száma) az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke lemondott, mondván: „Belefáradtam. A magyar gasztronómia forradalmasításával kapcsolatos próbálkozásokat a többség totális közönnyel fogadta. Nem küzdök tovább.” Többet kéne a gasztróról beszélni, mert ez kulturális kérdés, mely értékekről, inspirációkról és a harmóniáról szól, és van olyan fontos, mint a bor, a literatúra vagy a színház kérdése. A blues különben annyit jelent ugye, hogy rosszkedv, rossz hangulat.
Vannak szigetek, fények az éjszakában, ilyen a Bock bisztró, ahol Bíró Lajos vezényletével igazi, világra nyitott, európai stílusú gasztronómiát űznek a legjobb borok háttere előtt. Ilyen például (szellemes átvezetés) Bock maestro 2006-os hárslevelűje, a szép tavalyi év harmonikus foglalata, ez a szép zöldessárga, hársillatú, fanyar savú, telt bor jó kis, 14 százalékos alkohollal, mely 1700 forint körüli áron érhető el.
Villányi Hárslevelű 2006, Bock Pince › 14% alkohol › Szép zöldessárga, hársillatú, fanyar savú, telt bor › 1700 forint körül
