Folyamatosan tartó sajátrészvény-vásárlásai közepette a Mol az elmúlt hetekben két akvizíciót is bejelentett, különösebb piaci hatás nélkül. A nagyobb ügyletet a cég egy eddig el nem ért piacon, Olaszországban ütötte nyélbe, az IES finomító és üzemanyag-kereskedő társaság 100 százalékának megvételével. Ezzel a Mol finomítói kapacitása 18, töltőállomásainak száma pedig 21 százalékkal növekszik, így – az INA-ban megcélzott többségi részesedés megszerzése esetén – elérhetővé válik a 2010-es stratégiában szereplő cél.
Bár az olasz finomító a Mol üzemeihez hasonlóan nehézolajat dolgoz fel, hatékonysága messze elmarad az Európában kimagaslónak minősülő százhalombattai üzemétől. A magyar olajcég vezetése szerint az olasz cégvásárlás mutatja, hogy a Mol tud növekedést biztosítani a részvényesek számára, s az új csoporttag a szomszédos országokban lévő Mol-érdekeltségeknek is további előnyöket nyújt majd. Ezenkívül az olajbeszerzések tekintetében is lehetőség nyílik optimalizálásra.
Mindezek ellenére egyes elemzők szkeptikusan fogadták a bejelentést. Ennek oka, hogy a Mol az IES megvételével belépett a nyugat-európai piacokra, ahol azonban nem rendelkezik tapasztalatokkal, s a kelet-európai régiós ismereteit sem tudja kamatoztatni. Az olajcég ezt nem így látja: nem nyugat-európai, hanem mediterrán országként definiálja Olaszországot, amely így beleillik régiós stratégiájába. Fontos tényező, hogy a Mol nem saját részvényeivel, hanem készpénzzel fizet a társaságért.
Az olasz akvizíciót követően a Mol egy kisebb horvát cégvásárlást is bejelentett: az ország harmadik legnagyobb, 36 kúttal rendelkező üzemanyag-kereskedő társaságát, a Tifont vásárolta meg, amivel 7 százalékos addicionális piaci részesedésre tesz szert. A Mol a legnagyobb szereplő, az INA 25 százalékos tulajdonosa, így stratégiájába tökéletesen illeszkedik a horvát lefedettség növelése. Ezen kutak forgalma éves átlagban 4,2 millió litert tesz ki, ami jócskán meghaladja a 2 millió liter körüli régiós átlagot.
