Szakításig feszülhetnek a koalíción és az MSZP-n belüli érdekellentétek, valóra válhatnak a reformtörekvéseket finomítani szándékozó „mély” szocialisták és a Fidesz közötti – némelyek által alig titkolt – nagykoalíciós álmok. A kormány ellenfelei először Tóth Károly MSZP-s képviselőnek a vizitdíjat és a kórházi napidíjat – az egészségügyi reform sokat vitatott szimbólumait – megkérdőjelező javaslata köré szerveződtek. A kezdeményezés alkalmasnak látszott arra, hogy a reformot valamilyen okból ellenző honatyák és a szakszervezeti sokaság egymásra találjanak. 
SZOCIALISTA REBELLISEK. Az ellenzék és a szakszervezetek is úgy gondolták, hogy a szocialista rebellisek jóvoltából a koalíció nehézkesen működő egysége most megbontható, ami végeredményben bizalmi válsághoz, kifejlett változatában kormányváltáshoz vezethet. A múlt hét eleje óta tudjuk: a rendszerváltás kilátásba helyezett korrekciója, a kormánybuktatás most minden bizonnyal az MSZP frakció miatt marad el. Tóth kísérletét a parlamenti bizottságban fúrták meg. A frakció egységét pedig, nem utolsósorban Gaskó István a kiszavazók százezer forintos megtámogatatását kilátásba helyező ötlete állította helyre. A szakszervezeti vezér a szocialistákat aktivizálni kívánó felajánlásával szinte lekopírozta az egy évvel ezelőtt történteket. Akkor, az őszödi beszédet követően, Orbán Viktor tett kísérletet arra, hogy a baloldalt szembeállítsa a miniszterelnökkel. A következmény is ugyanaz: a szocik egy perc alatt összezártak. Ha nem az ellenzék karizmatikus első emberéről, illetve a pártpolitikától deklaráltan független érdekvédelmisről lenne szó, talán baloldali „mocskos mancsokra”, összeesküvésre gyanakodnánk. Mivel azonban minden gyanú felett álló személyek az érintettek, azt gondolom, mindkét esetben (de az utóbbiban mindenképpen) helyesebb egyszerűen amatőrizmusról beszélni.
Az első fordulónak vége, a koalíción és a szocialista párton belül születőben a kompromisszum. Maradtak ugyan függő kérdések, de a frakció nyílt lázadásának valószínűsége drasztikusan csökkent. A folyosói pletykák szerint a második menet hozhat még meglepetést. A Fidesz nyilvánvalóan ebben reménykedve tartotta életben, s nyújtotta be önálló indítványként a már visszavont Tóth-féle javaslatot.
A kormány tárgyalásokat kezdett a Ligával, ami a karácsonyi ünnepekhez közeledve dicséretes és megfontolt döntésnek tűnik. Kár, hogy nem előbb lépett. Az előzetes egyeztetés ugyanis nagyvonalúságról, az utólagos, csupán a nehezedő körülmények miatti egyezkedés viszont gyengeségről, koncepcióhiányról árulkodik.
A sztrájk közvetlen sikere kétséges. Megítélésem szerint ma a köztársasági elnök által a napokban kilátásba helyezett alkotmányossági vizsgálat veszélyezteti leginkább az egészségbiztosítási törvény jövőjét. Ha a parlament által megszavazott döntés gellert kap, a koalíció a vártnál is nehezebb hónapok elé néz.
SZÍNESEDŐ POLITIKA. Oldódni látszik közéletünk azon jellegzetessége, hogy szinte minden figyelem a két pártvezérre fókuszál. Mostanában színesebbé vált a politikai színpad. Változott a véleményklíma; a társadalom többsége a tiltakozó megmozdulások támogatója lett. Az utóbbi időkben a bátrabb szakszervezetek, civilek az utcára merészkednek. Pártellenzék formálódik, kitört a szólás szabadsága a szocialistáknál. Mintha harmadik erők is készülnének a fellépésre, csalódott liberálisok új liberális pártot szeretnének, a köztársaság elnöke pedig elérkezettnek látja az időt egy zöld párt debütálására. Szerepcserék a láthatáron. A legnépszerűbb napilap Kuncze 2010-es nagy visszatérésének lehetőségét latolgatja. Eközben, akár erdőben a szorongását fütyörészéssel palástoló ember, a főszereplő egyre csak hajtogatja, hogy pótolhatatlan. Pedig pótolhatatlanságuk biztos tudatában erről a legnagyobbak hallgatni szoktak.
A szerző szociológus.
