A II. vatikáni zsinat (1962-1965) Nostra Aetate kezdetű, a katolikus egyház és más vallások viszonyáról szóló dokumentum kiadásának kapcsán tartott rendezvényen a bíboros arról beszélt: ebből a kapcsolatból adódnak a teológiai következtetések, amelyek megtanítanak az “idősebb testvér” értékelésére, tiszteletére, arra, hogy “a zsidóságban mint vallásban teológiai szempontból értékeket ismerjünk fel”.
A zsinat teológiai értékeket ismert el a keresztény valláson kívül, ennek alapjai olyan kérdések, amelyek azóta is bőséges alapot adnak közös megbeszélésekre, tudományos kutatásokra, elmélyült imádságra – tette hozzá. Ha Jézus “történeti személy, ha hihetünk az evangéliumok tanúságának arról, hogyan élt, mit tanított, hogyan halt meg, akkor nem vonatkoztathatunk el sem a népi valóság, sem a vallási és szellemi valóság szintjén a zsidóságtól, amelyből Jézus származott” – fogalmazott a bíboros a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudományos konferenciáján.
Erdő Péter arról is szólt, hogy a Nostra Aetate foglalkozik az egyház más, nem keresztény vallásokhoz való viszonyával is. A zsidóság, Isten népe, valóságos nép, nem pusztán vallási közösség, ha pedig ez így van, akkor a katolikus egyház és Izrael kapcsolata összefüggésben van a Nostra Aetate kiadásával – mutatott rá. Emlékeztetett arra: húsz éve az Apostoli Szentszék és Izrael egyezményt kötött, amelyben felvették a diplomáciai kapcsolatot.
Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete Ferenc pápa mostani izraeli látogatását szimbolikusnak nevezve arról beszélt, hogy a II. vatikáni zsinat által elfogadott Nostra Aetate “egyedülálló pillanatot örökít meg”, mert ez a dokumentum többek között felmentette a zsidó népet a kollektív vád alól Jézus halálában, aláhúzta azt a tényt, hogy az egyház gyökerei a judaizmzusban találhatók, és kategorikusan elutasította az antiszemitizmust.
